Sok vért ontottál, szinte mindent feláldoztál. A családodat, a barátaidat, magadat. Mindenki felé csak a romboló, felégető, pusztító, lehúzó energiát sugároztad. Csak azt, hiszen másod nem volt. Kevesen bírtak elviselni, de most már tudod, hogy ők az igazak, sosem kételkedtek benned. Hogy mindez mire volt jó? Nem igaz, hogy semmire.

Tapasztalatot szereztél, és a pusztítás megtisztít. Tisztítótűz, nem csak a jót dózerolja le, hanem a rosszat is, a mocskot, vagy a feleslegeset is, aminek már nem veszed hasznát. Az az új, ami ebből fogan, sokkal erősebb, tartósabb és tisztább, mint bármi a világon.

Már megfogantál. Elültetted magad egy meleg, tápanyagban dús földbe. Fogalmad sincs, hogy hol. De nem is számít, hogy a térképen hol vagy. Vaktérképnek tűnik, de nem fontos. A tisztítótűz felégette hiedelmeidet is, régen mindentől féltél, pedig mindig szerettél volna a sűrűjében lenni, mert az vonzott, sosem a felszín, ami látszik, de sosem mertél belesüppedni, nem engedted, hogy az ismeretlen vákuuma beszippantson.

Imádtad a “de” szót. Most már lecserélted, mert tudod, hogy van jobb is. Nem is egy. Például az “és”. És hogy mi lesz? Kit érdekel? Nem kell, hogy fényes legyen a jövő, te realista vagy és átkozottul mindegy, hogy milyen a jövő. Nem attól vagy egyedi, hogy csillogó-villogó a jövőképed, amelyet épp, hogy csak magadévá tettél, frissen visszakapott önbizalmaddal fényesítgettél, hanem attól, hogy mindegy, mi lesz, te biztosan jól leszel.

Összedőlhet a világegyetem, felfordulhat az életed, káoszban is ugyanaz leszel. Megismételhetetlen vagy, rendben vagy és végre TE vagy!!!