Tömegszerencsétlenség.-Van-e értéktelenebb élet?

Van. A helyszínre érkező első mentősnek nem az ellátás megkezdése a feladata, hanem a CÍMKÉZÉS. Életkor, sérülés súlyosságának foka, körülmények mérlegelése ( további sérülésveszély pl.). Majd a kategorizálás után kezdhető a tényleges életmentés.

Valóban létező protokoll-e? Nem tudom. Joggal feltételezem, igen. A káosz elkerülésére, a magasabb hatékonyságra biztos vagyok benne szervezetten történik a mentés. Ahogy abban is, ha létezik ilyen sorrend, azt nem gestapók állították össze az emberiség elpusztításának ki nem mondott tervével, hanem nagyon komoly lelkiismereti és etikai okok összevetése után. Melyik lehet vajon a hatékonyabb, melyik menthet meg több életet? A szakember, aki az első sérült mellett azonnal az életéért kezd küzdeni vagy az, aki betartja a józan pillanatok között hozott szabályokat, s a szerint jár el? Összértékében biztos vagyok benne, ez utóbbi.

Miért írok most erről?

Mert az érzelmi részével, érintettségével nem tudok másképp leszámolni. Van, aki azt tartja fontosnak, hogy a közösségi oldalon a profilképét az aktuális tragédiáknak megfelelően cseréje matyóhímzésesre vagy hópehely mintásra. Ugyan számomra ez a teljességgel érthetetlen reakció. Miért kell minden esetben az ÉN-re helyezni a hangsúlyt? Hogy ÉN miképp éltem meg a történteket? Mert nem és nem. Azoknak, akik érintettek ezekben a tragédiákban az utolsó, amit tesznek, hogy végiggörgetik az ismerősök listáját csekkolni a változott profilképeket. Ez nem több, mint önmagunk iszonyatosan rossz szájízű promóciója, melyben saját érzékenységünket emeljük ki.

Van, aki a véres részletekben merül el, remek példája a bulvársajtó, ami megállíthatatlanul szállítja a véresebbnél -véresebb részletes beszámolókat, aki nem átall odatolakodni fényképezőgépeivel az összes nyomorúságos helyszínre és emberi roncsokat mutogatni.

Az első gondolatom, vessetek meg érte az volt, hogy vajon mennyit spórolt a cég a téli gumikon, amik még az éppen jó határon belül lehettek (NEM tudom, NEM állítom!). Hogy a busz állapota tényleg elérte a maximálisan elérhetőt? Ha repülőgép lett volna, ugyanezzel a műszaki állapottal engedték volna felszállni?

Arra gondolok, miközben a TESLA robotpilótájú autója olyan baleset előzhet meg, ami a mi reakcióidőnkkel felmérhetetlen ( én is csak hírekből értesülök), akkor biztosan a legmegfelelőbb emberek vannak a legmegfelelőbb helyeken ott, ahol a gyerekeink élete múlik rajtuk? Vajon a haveri rendszer “idejóleszaz” morálja nem fal fel minket gyerekeinkkel együtt? Ha a résztvevők a szívükre teszik a kezüket, mind elmondhatják, a legjobb tudásuk szerint elkövettek mindent, amit feladatuk volt? Szülőkként, tanárokként, közlekedésben résztvevőkként?

Mindannyian ismerjük a műszaki vizsgák színvonalát, a csúszópénzek rendszerét, az átadásig üzemelő presztízsberuházásainkat, tréfametrónk állapotát. Azt is tudjuk, melyikünk jár be a munkahelyére megalkudva a vezetőség rossz döntéseivel, a saját rossz döntéseivel, a balkáni munkamorállal. Ismerjük a közszférában uralkodó osztályvezető-csoportvezető- atyaúristenvezető- semmittevők hierarchikus rendszerét, s napi részvételünkkel áldásunkat adjuk rá.

Milyen tragédiák kellenek ahhoz, hogy komolyan vegyük: jogaink és kötelezettségeink IS vannak? Gyerekeink miatt, elsősorban.


Írj Te is, ha úgy érzed, szükséged lenne rá. Vedd fel velünk a kapcsolatotMinden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.