Látszik az ódon ház, a csendes fasor
szól a régi dal, mely szívemig hatol,
s sétál apám, anyámat kézen fogva
s hullanak a sárguló levelek halomba..

Tükröm tükröm, ó mondd meg nékem
miért nem múlik el szenvedésem??
miért kell tűrnöm ily sokáig
az is lehet, hogy mindhalálig?

És felel a tükör, lépj közelebb gyermek
most ideje van a könnyeidnek
de nemsoká valaki letörli azokat,
s meggyógyítja minden bajodat.

Ha Te is úgy érzed, kevés a szobád
van egy hely, a neve Tükörország
ott várok Rád, sétálunk kézen fogva,
s hullanak a sárguló levelek halomba…

 Rácz Bolgárka írása