Túszul ejtett művészet

Nem feltétlenül attól jó valami, mert dől innen-onnan. Sőt: mostanában azt is mondhatjuk, hogy ez éppen fordítva van. Ki van találva a metódus, igen. Először is, csinálj valami számot, tök mindegy, hogy nem szól semmiről és idegesítőbbnél idegesítőbb effektekkel van tele. A lényeg, hogy:

  1. Tegyél bele egy dallamot, ami már egyszer, régen volt valami slágerben, mert akkor tetszeni fog az embereknek. Mert ismerős. Könnyen befogadható. Gondolkodni nem kell, hogy jó-e vagy nem, mert ha ismeri, akkor neki jó.  Ez a megszokott, meleg alom megnyugtató simogatása, ha úgy tetszik.
  2.  (Lehet az 1-es ponttal kombináltan vagy a nélkül.) Hallják az emberek ezt a valamit naponta hatszor minimum. Dőljön ez mindenhonnan. Metró-aluljáróban, vasútállomáson, buszon, plázákban, rádióban, tévében. A Black Mirror című sorozat egyik részének ijesztő jelenete, mikor a főhős már azért fizet, hogy NE hallja, lássa a reklámot, sokkolóan közel van. És minél többet hallják, annál többet kérik és elindul a lavina.

Az emberek megszeretik. De miért? Mert valaki – ki tudja, milyen érdek által vezérelve- azt mondta, ez a jó, ez kell nektek. Mehet a rádióban, tévében, sőt még fizet is érte, vagy megveszi a rádióállomást. Pedig kizárt dolog, hogy mindenkinek ugyanaz tessen, ez már csak abból az egyszerű tényből adódik, hogy nem mindenki ugyanaz. És a fülembe cseng az orwelli mondat: “Üdvözlet az egyformaság korából.”  Mert ez az, megérkeztünk. Mármint, annak, aki hagyja, hogy beolvasszák.

Ez van, sláger- meg celebgyártás. De igazából nem ez fáj, mert aki birka az birka, azzal nincs mit tenni, de  sajnos ez van a versekkel is.

Pedig a vers szent, legalábbis annak kéne lennie.

Mitől lesz jó egy vers?- tettem fel minap a kérdést a sorstárs kolleginának. Hát sajnos ettől… Ha sok helyen megjelenik az írója, ha lépten-nyomon riportokat olvasunk vele, ha ezért ismert lesz a neve. Mitől jelenik meg sok helyen? Hogy jó verseket ír? Sajnos, ez a két dolog a legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsen egymással. Mint a sláger meg a jó zene. Néha találkoznak, de azért nem ez a jellemző. A lényeg már megint: pénz, pénz, pénz. Egyszerű a képlet: pénzed van- köteted van- interjúk vannak- ismert leszel- költő leszel -jók a verseid. Pont visszafelé lenne normális, szerintem. De már nem csodálkozom, hogy ebben a kifordított világban minden fordítva működik.

Ha holnap bódiszilvi kötetet adna ki, költő lenne, egyből….


Rajtunk is múlik, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek! Legyél kritikus azzal, ami túl könnyen érhető el! Járj könyvtárba, olvass verseket a közösségi oldalak megosztásain kívülről is. 

                                                         Arlette

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

2 hozzászólás
  1. “…pénzed van- köteted van- interjúk vannak- ismert leszel- költő leszel -jók a verseid…” — ez a tehetségtelenek és sikertelenek magyarázkodása. Ha sokszor elmondják, magukat égetik.