Unos-untalan újra jön a téma! A nő helye, feladata, mibenléte. Mitől nő a nő. Sőt, mindig nagy betűvel. NŐ!

Millió cikk és sok, sok híresség (például Ákos) definiálja a saját nézőpontjából…. Általam, tudásukért, munkásságukért nagyra becsült férfiak fejtik ki véleményüket az “erős” nőkről… Érvelésük nekem olyan kicsit, mintha a villany használatát akarnánk visszatáncoltatni a fáklyához, a gyertyához.. Mintha megkérdőjeleznénk létjogosultságát a mai világban.

Ami elmúlt, az elmúlt. Lehet szembe állítani a múlt nő képét a maival, de minek? Ez is egy fejlődés, ez is vezet valahonnan valahová. Az életben egy dolog az állandó és az a változás. ( zárójelben, s persze az is, vannak dolgok, amik sosem változnak…  🙂 )
Nem mondom, hogy ez mindenkinek kényelmes és könnyen emészthető, de ettől még tény. A múlt tradicionális szerepei átalakultak. Új idők, új kihívások.

Újak a nőnek és újak a férfinak is!

Bármennyire szeretnénk visszazavarni a nőt a konyhába, nem fog menni! Megízlelte az önállóság, a függetlenség, a szabadság és a tudás ízét… Még vannak kétségei, még próbálgatja szárnyait….. De a szabadság íze már a szájában…

Látok cikkeket nőktől, amelyben elmondják, mennyire rossz, mennyire elítélendő, hogy a nők nem a múltbeli meghatározott szerepeik szerint élnek, léteznek. Mert a nő dolga a családi tűzhely melegen tartása. Megjegyzem, nem látok ellentétet a modern kori nő kiteljesedése és a családi tűzhely melegen tartása közt, különösen nem egy társként mellettünk élő férfi mellett.

De kérdem én, akkor ő miért ír cikket? Miért fejt ki véleményt? Régen ezt sem lehetett! Ha a fejlődés egyik oldalát elfogadjuk, mert az nekünk komfortos a magunk keretei közt, akkor a másik oldalt miért nem?

Igen, vannak kilengések! Igen, vannak szélsőségek! De a gyermek sem úgy tanul meg járni, hogy feláll és megy. Mi is tanuljuk, kóstolgatjuk új szerepeinket, próbálgatjuk az erőnket! A férfi, a bátor, önmagában biztos férfi pedig, aki a kölcsönösség és a tisztelet jegyében él a nővel, segíti és támogatja a botladozásokat, mint szülő a gyermekét!

S visszafele is igaz ez! A nőnek is dolga segíteni, támogatni a férfit, hogy megtalálja új helyét, szerepét a mai nő mellett ! Ez a kölcsönösség, ami csak harc és hierarchikus gondolkodás nélkül, szeretetből és tiszteletből valósulhat meg! Ahogy egy barátom mondaná “nincs lovas ló nélkül!”…

Nincs vissza út a gyertyához! Itt a villany!