Út családunk és önmagunk felé

Bevallom, zavart érzéseim vannak a karácsonnyal kapcsolatban. Még magamnak is kérdéseket kell feltennem, hogy mi értelme, hogy álljak hozzá, mi legyen a véleményem. Nem tudom, mi a probléma.

  • talán az, hogy nem szeretem a felszínes dolgokat,
  • nem gondolom, hogy néhány napi szeretet-dömping pótolhatja, helyrehozhatja a többi 364 elcseszett napot,
  • a mai zavarodott világban pont a karácson lényege, üzenete veszett el

Nehéz magamnak is lefejtenem, megkeresni ezt. Hát nézzük. Ha elveszek a világ dolgaiban, akkor az ősi, archaikus eredethez nyúlok vissza. Vissza a természethez! – mondta Rousseau a felvilágosodás észkultuszának kellős közepén.

Napjainkban pedig énkultuszról beszélhetünk. Hol a helye ebben a karácsonynak? Hisz ez is már rólunk szól, a mi egónkról, a mi kényelmünkről. Mivel kompenzáljam a gyerekemet, amiért nincs rá időm; mivel kell lépést tartanom, hogy nehogy leszóljanak; hova utazzunk el az ünnepekben? Törjük az agyunkat, hogy mi az istent vegyünk anyósnak, apósnak, sógornak … rohangálunk üzletről üzletre, vagy már nem is rohangálunk, csak megrendeljük az interneten. Fogalmunk sincs, mit szeretne, minek örülne, mert az év nagy részében nem vagyunk annyit együtt. De hát mégis, egy évben egyszer, a szeretet ünnepén mégis ki kell tennünk magunkért.

Tényleg ez a karácsony? Nem hiszem. Ez nem egy modern kori Valentin nap, vagy black Friday – bár a globális gazdaság és média mindent megtesz, hogy azzá silányítsa. Ezért is nehéz lecsupaszítani, mint a konkoly közé keveredett búzát.

De akkor nézzük az eredetét: a karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja, tehát a Megváltó eljövetelének, az újjászületésnek az ünnepe. A kereszténység előtt, a pogány kultúrában is jelen volt már ez az ünnepkör, hiszen a földművelésből élő emberek életét nagyban befolyásolták a természeti törvények, az évszakok váltakozása. Régi magyar parasztcsaládokban is mindennek meg volt az ideje. A nyári bőség, betakarítási munkák után jöttek a hideg napok, amikor az emberek jobban ráértek egymásra és magukra figyelni, hogy felkészülhessenek a természet újjászületésére és újult erővel kezdhessenek neki a tavaszi munkáknak.

Talán a mi életünkben is itt az ideje az elcsendesedésnek, a magunkra és családunkra figyelésnek, a kapcsolataink felülvizsgálatának és megújításának.

Nem a végeredmény a fontos: az ajándék, az ünnepi vacsora. A folyamat a lényeg, hogy amíg odaérünk az ünnephez, ne legyünk egy romhalmaz. Hanem minden pillanatot élvezve és kihasználva időt teremtsünk magunknak, felkészítsük testünket és lelkünket, hogy aztán az ünnepi fényben feltöltekezve további lendülettel legyünk jelen saját életünk minden pillanatába.

Kék Nő

Kék Nő

Többgyerekes anyaként nem bezárkóztam, nem vesztem el a munka-család-háztartás háromszögében. Inkább kinyíltam tőle, elhagytam a szélsőséges gondolkodásomat és keresem az arany középutat. Hiszek a kapcsolatokban, a közösségben, az emberi jóságban.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.