Olvastam Arlette M cikkét és elgondolkodtam…. Én is elváltam, tudom mi a házasság, milyen a válás és az utána való új élet!

Sajnos a házasságok döntő többsége nem az egyenrangú társkapcsolat megtestesítője. Legtöbbször a férj nem veszi ki részét a gyerekek körüli logisztikából, gondoskodásból. Nem gondolja, hogy a háztartás közös projekt kellene legyen, és mivel még mindig a férfi keres általánosságban többet, csak az a pénz számít pénznek, szerinte. Amikor az ember lánya egy ilyen felállású házasságból lép ki, és akkor még nem is tettük hozzá a plusz miérteket-ital, agresszió, értéktelennek tekintés bármely szempontból-, mi változik?

Ebből a szempontból semmi! Ugyanúgy mindent te fogsz csinálni! A gyerekek felelőssége marad a te dolgod! A háztartás minden kis szegletéről továbbra is te fogsz gondoskodni! S dolgoznod is kell továbbra is, talán még többet!

De….. Egy másik szempontból mégis minden változik!

Innentől van egy tiszta helyzet! Jó esetben, főként, ha benned született meg a válás döntése, nincs benned a hiány, hogy a „társad” nem vesz részt az életetekben, hiszen tudod, hogy eddig sem tette! Tudod, hogy „csak” magadra számíthatsz!

• De, nem kell többé hallgatnod, hogy amit és ahogy csinálod az szar!
• Nem lesz többé jelen az életedben a kiszolgáltatottság, a megalázottság érzése!
• Hova tovább még rosszabb házasságból kilépve, nincs többé az agresszió és az ehhez kapcsolódó félelem, állandó érzelmi bizonytalanság!
• Viszont, volt férj és gyerekek korának kérdése, hogy utóbb nem vesz-e részt mégis, akár hétvégi apukaként, az életükben!
• Csak a te döntésed, hogy tudod-e kezelni, az ex irányában elvárásoktól mentesen alakítani a saját és a gyerekeid jövőjét!

A környezetemben és a klienseim történeteiben ott látom a visszásságot, hogy csodát várnak! Amikor egy válás után azon dühöng valaki, hogy a volt férj nem vállal felelősséget a volt családért mindig csodálkozom! Miért tenné? Miért kezdené ezt el válás után, mikor nem tette ezt akkor sem, mikor még együtt voltak? Miért gondolják, hogy a válástól a másik fél megváltozik, mintegy varázsütésre? És ne felejtsük el, hogy ez csak az egyik fél, többnyire a nő, nézőpontja! A másik fél oldaláról, az ő hite szerint, ő megtett mindent, ami tőle telet!

Ha lenne kommunikáció a felek közt, és nem hibáztatásról, egymásra mutogatásról beszélek, hanem valós, értő kommunikációról, akár a házasság alatt, akár utána, akkor ezek tisztázott kérdések lennének magunkban! Így kezdődik a megértés, ami egy elmondhatatlanul felszabadító érzés!

Ha mindezek lelki terheit letettük, mitől kellene belerokkanni, megöregedni egy válásba? Kezdődhet az új élet, az új jövő, a ragyogás! Sok nőt és férfit ismerek, akik a válás után kivirultak, megfiatalodtak! Csak a gondolkodásodon múlik, te mit választasz!

Kosári Móni írása