Válj el … és öregszel tíz évet!

Nézz körül a nyári feladataid szervezésénél. Kinek a gondja a gyerek? Ki az, akinek erről az alig két és fél hónapról gondoskodnia kell? Mit is tesz közben Apu? Ja, hogy minden sokadik hétvége az övé? Ha elég jófej, akkor akár egy hétre nyaralni is elviszi a kölykö(ke)t?

Közben Te, melózni jársz, fizeted az albérleted, igyekszel odaérni érte az összes fizetős / nem fizetős táborba időre, excel táblából igyekszel megoldani, hová helyezd a poronty(ok)at a nyáron.

Lehetnek hangzatos szólamok arról, hogy mennyire gyerekbarát munkahelyek léteznek. Arról is, hogy ismert, sikeres nők milyen remekül oldják meg az ilyen típusú adminisztrációt. Közben pedig simán az az igazság, ha nem Te magad vagy egy cirkuszi zsonglőr, akkor a válás, s az ezzel járó terhek nem fiatalítanak meg.

Még mindig nem véletlenül maradnak sz@r házasságokban benne a nők. Még mindig a lassú öngyilkossággal egyenlő magadra vállalni azokat a terheket, amik a válás után sújtani fognak. Még mindig reménytelen a válás után a gyerek(e)kel új, tartós kapcsolatot kezdeni. Főleg olyat, ahol a hozott terhek is oszthatóak.

Ha nincs kimondottan támogató családi háttered, ami kiterjed az egzisztenciádat is érintő kérdésekre, akkor a válás a legjobb esetben is több lépés visszafelé az életkörülményeid biztonságában, de legalábbis megnehezítője annak, hogy utána egyről kettőre léphess.

Nem mindegy, hogy ezt a válást húszas, harmincas vagy ötvenes éveidben teszed meg. Míg 50 körül az egzisztenciádat már kevésbé fenyeget ( legfeljebb az özvegyi nyugdíjnak inthetsz búcsút), a húszas éveidben még jelentőség nincs, addig az életközépen egy “legyen ön is milliomos vegyük el a felét” játékkal ér fel.

Kiskorú gyerekkel a nyakadon ( tudom, ilyet nem mondunk, szeretjük őket minden körülmények között),  amikor a fizetendő csekkek adják a fő csapásvonalat, se startup-on, se kiugráson a munkahelyedről nem gondolkodhatsz. A nyaralás pedig mindenről szól, csak épp arról nem, amiről kellene: pihenés, feltöltődés.

A férfiak még mindig hajlamosabbak a részvételre a közös tehervállalásból férjként, családapaként, mint válás után. Szerencsés esetben a válás után a kötelező minimumot biztosítják, mind anyagi, mind időbeli vállalás terén. Rosszabb esetben köddé válnak.

S miközben megoldást próbálunk találni, ránk telepednek a gyors és instant megoldást kínáló életbölcsek és megmondóemberek az inspirációs idézeteikkel meg a szép képeikkel, mi szerint “mindenné válhatunk, amivé szeretnénk.” Aztán jönnek a nagyobb berántások a “vállalkozz és Tiéd lehet a világ” pénzesmamik ötletgyárosai, ahol szintén csak Te lehetsz a lúzer, ha a kínkeservvel létrehozott webáruházad / kávézód/használt ruha boltod nem termel nyereséget. S, akkor még nem beszéltünk a hol találod meg az igazit keresgélés pofonjairól sem…

Nagyon kevés helyről lehet valódi támogatást, megoldást találni ezekben a kérdésekben. A legfontosabb első körben az lenne, hogy tudjuk porlasztani a felelősséget. A gyerek igenis az apja terhei is, az apai nagyszülőké is. Ha tetszik, ha nem. Ha lelki roncs lesz, az is mindkét oldal felelőssége! Meg kell tanulni az elvált szülőtársat ugyanúgy bevonni, ahogy korábban tettük házastársként. Bármi eszközzel. Ha kell hízelgéssel, ha kell fenyegetéssel.

De a legfontosabb! Tudni, hogy amit választottunk, az erős nőt kíván. Hadvezért, kígyót és maratonfutót egyben. Ha mindez megvan Benned, bátran vágj bele! Szurkolok Neked!

Móni nem értett egyet a gondolattal. Sőt! Írása Válj el, és fiatalodsz tíz évet címen itt található.

Válásról korábbi írásainkat itt találjátok.

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.