Véletlenül találkoztunk.  Véletlenül egymás mellett ültünk, dolgoztunk és beszélgettünk.

Véletlenül semmi sem történt. Még. De aztán véletlenül egyre többet voltunk kapcsolatban.

Véletlenül közelebb kerültünk. Véletlenül elkezdtem sokat kérdezni, és te véletlenül felvetted az általam diktált eszeveszett tempót, bár eleinte kételkedtél magadban, hogy ez neked menni fog-e. De ment. Véletlenül egyre többet tudtam meg rólad.

Véletlenül őszinték voltunk egymással. Véletlenül szerettem megfogalmazni gondolatokat és dilemmákat és később véletlenül megosztottam veled a titkaimat is. Mert te meghallgattál, megértettél és nem ítélkeztél. Véletlenül időt és teret kezdett nyerni a kétértelmű megjegyzéseket felsoroló, endorfinokat felszabadító szóbeli csaták egyre gyakoribb előfordulása.

Véletlenül kezdtem rád felnézni. Véletlenül fontos volt a véleményed. Véletlenül kezdtem elköteleződni az általad képviselt értékek irányába. Véletlenül kezdtem rád példaképként tekinteni, olyan emberként, akinek könnyedségét, kommunikációját, humorát, életkedvét mindenki irigylésre méltónak tartja.

Véletlenül úgy volt, hogy jössz. Véletlenül jöttél is. Munkaügyben. Véletlenül egész nap együtt voltunk. Első és második napon is. De a két nap közti hajnalon véletlenül történt valami, amit nem tudtunk irányítani. Véletlenül félrecsúszott.

Véletlenül elcsúsztunk egymás mellett. Te véletlenül mást akartál. Én véletlenül más akartam. Véletlenül mindketten mást akartunk, mint ami végül véletlenül lett. Ez még véletlenül sem kompromisszum, mert senki sem kapta meg, amit akart. Véletlenül történt valami, több, mint a semmi, de kevesebb, mint a minden.

Nem bánom, de te bánnád, ha véletlenül több történt volna. Úgy alakult, hogy sajnáltam, hogy valamit véletlenül elszúrtam, pedig semmi olyat nem tettem, amit sajnálni kellene, mert véletlenül elszabadultak az ösztönök és gyorsabbak voltak, mint a gondolataink.

Véletlenül semmiképpen sem változtatnám meg az eseményeket, de még direkt sem, és már különben sem lehet, viszont sokkal többet beszélgetnék veled és vigyáznék rád, ránk, arra, hogy véletlenül se bántsuk meg egymást. Mert szerintem ez a legfontosabb… bármit akarunk is, egymástól, a világtól, de ne bántsuk (meg) egymást.

Véletlenül viszont máshogy alakult. Pedig szeretném, ha nem lenne több véletlen következmény és újból kinyitnánk egy kiskaput egymás felé… Nem akarsz játszani véletlenül újból velem?