Vigyázat, mélyvíz csak szabadúszóknak!

A szabadúszásban azt a legnehezebb megszokni, hogy azok a tevékenységek is a nyakadba szakadnak, amelyeket nem szeretsz, vagy alkatilag nem vagy rá alkalmas. Vagy ha bele is tanulsz, sikeresen csinálod, akkor is feszültségeket kelt benned.

Nálam ebbe a kategóriába tartozik az eladás. Nem szeretek manipulálni, nem szeretek marketing szöveget fogalmazni, nem szeretek folyton ajánlkozni. Az alkalmazotti lét olyan egyszerű ebből a szempontból. Az elején eldöntik, hogy rám van-e szükségük, és utána nekik is érdekük, hogy beváljak a meghirdetett munkakörben. Akik felvesznek pont ehhez értenek, a személyiségvonások és a képességek feltérképezéséhez, így megbízhatok az ítéletükben. A második körben olyan emberek ítélkeznek felettem, akik szintén szakmabeliek, akik meg tudják ítélni, hogy az én szaktudásom, szellemi képességeim megfelelőek lesznek-e. Nem kell minden egyes feladatnál újra kezdenem az önfényezést.

Ezzel szemben, amióta szabad úszó vagyok, minden hónapban el kell adnom magam, és a rendszert, amit kitaláltam. 

Nem akarok rábeszélni egyetlen embert sem. Csak meg akarom találni azokat, akiknek pontosan rám van szükségük. Az önazonos kommunikációval nincs bajom, pozitív visszajelzésekből nincs hiány. Csak hirdetést ne kellene fogalmazni. Csak csali info anyagot ne kellene a bot végére lógatni. Én csak dolgozni szeretnék.

Amit a marketing szakértők tanítanak, csak félig-meddig jön be. Soha olyan passzív hallgatóim nem voltak, mint akik “nyerték” a tanfolyamot (tisztelet a kivételnek). A szociális alapon ingyen adott tanfolyam (több száz órás munkám van benne) annyi viszonzást nem ért a non-profit szervezetnek, hogy egy linket tegyen ki az oldalamról.

Ami különösen fel tud bosszantani, ha olyanok ítélkeznek rólam, akik soha az életben nem dolgoztak velem, nem tanítottak egyetlen embert sem, nemhogy csoportokat, és akkor kijavítják a Facebook posztomban a dátum helyesírását. 25.-én és nem 25-én. És én csak annyit reagálhatok, hogy köszönöm, javítom.

Alkalmazottként is vannak az embernek konfliktusai, a kollégáid is ítélkeznek. Csakhogy van egy óriási különbség. Ők ismernek, dolgoztak veled, és értenek ahhoz a szakmához, amiről véleményt alkotnak. Ráadásul négyszemközt vagy akár írásban is folytathatod a diskurzust egy védett, támogató közegben, ahol a trollok kórusa nem ad drámai felhangokat a párbeszédhez.

Vannak olyan személyiség vonások, amiket az ember gyengeségnek minősít, és sokat dolgozik a megváltoztatásukon. És vannak olyanok, amelyeket annak ellenére meg szeretnél őrizni, hogy gondot okoznak az életedben. Hát így vagyok én is az eladással.

Nem akarok fejlődni, nem akarok nagy kampányokat menedzselni, nem akarom behízelegni magam egy reggeli TV műsorba szakértőnek, nem akarom a vállalkozásbeli, pénzügyi, vagy emberi sikereimet folyamatosan kommunikálni. Én csak dolgozni szeretnék. Aki besétál a kapun a kitartó, minőségi tartalom alapján, azt tárt karokkal várom. A többiek ezer más lehetőség közül választhatnak.

Az írás eredeti, bővebb tartalmát saját oldalán itt olvashatjátok. Mosolyka kapcsán pedig itt írtunk korábban az öngondoskodás kétarcúságáról.

Fotó forrása itt

Kocsis Kata írása

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

1 Hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.