Villanypásztor: igen, nem?

Óvodás a lányom, és amit eddig megtanultam az, hogy a csend a legveszélyesebb dolog, ami a lakásban lehet. Ez akkor még nem volt igaz, amikor apró, gyönyörű, cuki, csak néha nagyon büdös bio dekoráció volt. De amióta többet mozog, mint egy sivatagi növény, azóta minden csendes perc egy kifosztott smink táskát, egy összefirkált falat, egy fejre borított hintőport vagy egy szétszóródott ékszeres dobozt jelent….

Nemrégiben azonban a csend egy alternatíváját fedeztem fel. Mint minden valamirevaló szülő nagy és komoly elvekkel kezdtem a gyereknevelést, de sorstársaimhoz hasonlóan rájöttem, hogy csak azok tudnak jól gyereket nevelni, akiknek nincs. Így hát az elvek luxusáról lemondva és maradék holmijaim értéket megőrizendőn, a gyereket leültettem a villanypásztor elé.

Csodálatos találmány a gyerekcsatorna… Mára legalább akkora választéka -vagy talán nagyobb- mint a főzős-világjárós csatornáknak. Bár arról az elvemről lemondtam, hogy az én gyerekem nem nézi majd a síkképernyős mesekönyvet, de a lehetőségekhez képest próbáltam minőségre törekedni. Távol tartani az erőszakos meséktől -sajnos igen van olyan mese csatorna, ahol a szex és a gyilkosság is történetek alapját képező elem lehet. De, mint ez kiderült számomra, a mese-animációs csatornák is korcsoportokban osztódnak.

0-tól az “ameddig nem csorog a nyálad dülöngélve” kategóriával kezdtünk. Csupa jót olvastam az interneten legsötétebb bugyrában, a baba-mama fórumokon. Neves gyermekpszichológusok ajánlásával készült teljesen erőszakmentes és a többi… Na ez igazából olyasmi, mint a megboldogult Budapest TV: ppt-ben összerakott agyon effektelt reklám blokk a Nokia 3310 csengőhangjaival turbózva. Pár nap után rájöttem, hogy még egy pillanatig nézem, soha többé nem leszek alkalmas teljes értékű felnőtt kommunikációra… ( De, gyanítom a gyerek sem…)

Kapcsolgatás közben szembesültem a fent már említett rémisztő ténnyel, hogy akad a televízió műsorok között olyan animációkat sugárzó csatorna, ami elsőre mesének tűnik.

Aztán kiderül, hogy még egy jobb érzésű felnőttet is erősen feldúlnak a látott képsorok.

Így jutottam el az arany középutat jelentő csatornákhoz, amik nem nézik totálisan hülyének a kicsiket, de nem is ölnek benne meg senkit. Ám ennek is meg van a hátulütője, ugyanis ami a 2-6 éves korosztálynak fejlesztő, az az anyukának elég fárasztó… Vagy mégsem?

A minap a gyerek egy beszélő autókkal telerakott mesét nézett míg én ablakot mostam. A kocsik a kalandjuk során a szögek nagyságával és mérésével oldották meg az akadályokat, amikkel szembesültek… A gyerek azóta rámpán keresztül tolja be a kisautót a legóvárba.

De mégis, a legszebb a szülőkre gyakorolt hatása ezeknek az alkotásoknak… Elvégre melyik anyuka ne válaszolt volna Dórának legalább egyszer, amikor megkérdezte, merre menjen? Mert hát ugye kínosan sokáig bámul a  tv-ből és tudom, hogy addig néz, amíg fel nem adom és válaszolok neki.

Be kell ismernem: a villanypásztor jó barátom lett és amióta találtam olyan meséket, amik fejlesztik a gyereket, amíg én kénytelen vagyok a háztartást vezetni. Rájöttem, hogy nem dől össze a világ, ha kicsit leadok a tökéletesnek hit elveimből.

KSimon Emőke írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.