Ismeritek azt az elméletet, mely szerint régi rossz szokásaink levetkőzéséhez és újak rögzítéséhez 21 napra van szüksége a szervezetnek? Mindegy, hogy arról van-e szó, hogy a negyedik emeletre innentől lift helyett gyalog mész-e fel az otthonodba, vagy az ételeket fogod plusz borsozás nélkül enni. A fontos, hogy 21 nap szükséges ahhoz, hogy az új rendszert megszokja a műszer, s onnan az váljon számára természetessé. S még egy javaslat szokott elhangzani: helyettesítsd a kiváltani kívánt rossz beidegződést valami mással, tegyél a helyére valami kellemeset.

Mondok egy példát. Éjjeli bagoly létedre hasznosnak tartanád, ha innentől kezdve 6 órakor tudnál felkelni. Minden nap, amikor felébredsz tegyél egy illatgyertyát az asztalra meggyújtva, ha szereted az ilyesmit. Így az új szokásodhoz – és a régi helyére – kerülhet valami új, ami számodra kellemes.

De ez most nem rólatok fog szólni, hanem rólam. Eldöntöttem, hogy leteszem a cukrot. Így. Nem édesítőszerre térek át, nem helyette mézet fogyasztok, hanem, kihagyom.

Már a gondolatára is ideges leszek! A napi tábla csokikák, a nagyi házi sütijei, kis reggeli nasi… Előre fáj! Függő vagyok. Anonim Cukorfüggő. Most már nem anonim…

Kérdezheted, miért?

Nincs baj a súlyommal. Biztos nem fog megártani a szervezetemnek, ha egy 5-10 kilóval kevesebbet kell majd hurcolnia, de ez nem alapvető gond
Zavar, hogy nem érzem én irányítanám a dolgokat. Azt érzem, nem vagyok ura a fogyasztási szokásaimnak.
Kíváncsi vagyok az elmélet miképp működik a gyakorlatban.
Ha már 30 napon keresztül nem követhetitek, hogy nézek ki reggelente. Higgyétek el, nem veszteség.
Állítólag a nyilvános vállalás segít betartani az ígéretet. Talán kínos tömeg előtt égni..

Holnap reggel indul a 21 nap. Hogy honnan fogjátok tudni, elcsábultam-e, feladtam-e? Megosztom veletek! Képet továbbra sem ígérek sem a kockásodó hasamról, sem a mérleg nyelvéről- ezt hagyjuk meg szelfikirálynőéknek. De ígérem, helyette a beszámolók minden nap tartalmazni fogják aznapi küzdelmeimet.

Ja, s nyugodtan mondjátok, ha a kommentjeim a következő időszakban hisztisre sikerülnek, hogy nem sótlan, meg b…atlan, hanem “cukortalan”

Ha van kedvetek, kérdezzetek, írjatok!

Arlette

Update 1:

Első nap, összefoglaló: Jelző: MEGLEPŐ
A tegnapi nap legfurcsább része az önmagammal vitatkozás volt, a szabályok újraértelmezése. Mi cukor? A glükóz-szörp, ami a kedvenc ízesített vizemben van, az cukor? Egyáltalán, a leteszem a cukrot az a hozzáadott cukorra is vonatkozna az ételekben? Ezt reménytelennek látnám. Azt gondoltam, a szabály a konkrétan édességekre, péksüteményekre vonatkozna és arra, hogy nem teszek porcukrot/ kristálycukrot az ételeimbe, italaimba. Szerintetek, egy így tisztességes?
Másik, rájöttem mi minden tartalmaz hozzáadott cukrot. Igen, a paradicsomlé is, de még a chips is. A sós chips! Ja, meg az aszalt gyümölcsök is! Ez ultragáz! Ezzel együtt, azt gondolom első körben ezeket nem tiltom ki.
No, a tegnapi nap mérlege: megettem plusz néhány csomag rágót, megittam két liter paradicsomlevet, lerágtam egy zacskó sós mogyorót. Eddig jó vagyok. Legfeljebb átszokok a sóra. 🙂

Update 2.

JELZŐ: MEGKÍSÉRTETT. Minden nagyi ilyenkor süti a kedvenceimet. Mai pótcselekvés : 1 szivar és több társasági élet..

Update 3.

Jelző: ZAVART. Egyre jellemzőbben hiányzik a cukor akkor, amikor korábban köthető volt valamihez. Mondjuk, az ebéd utáni nassoláshoz. Vagy a kávé mellé járó keksz. Nem az a legidegesítőbb, ahol véletlenszerűen találkozom vele, hanem ahol korábban rendszeresen előfordult.

Update 4.
Amikor két dologra rájössz: az alvás mindenen segít -például addig sem eszel. A másik, megváltozik a fókusz. Az akaraterőd próbálgatják úton- útfélen. Illusztráció érzékeltetésképp.

Update 5.

Az első bűnbeesés. Megettem egy mézes kekszet és egy kókuszgolyót. Vajon elindultam a lejtőn…?

Update 6.

Erősödő elvonási tünetek. De tartom magam. Jobb pillanataimban nem értem, mire kellett az a rengeteg édesség, ha ennyire simán nélkülözhető. Rosszabbakban bele akarok dögleni. Olyankor két pofára zabálok valami mást. Bármit.

Update 7.

Terelés. Jól jön a tavasziasabb idő, a sok meló és a magánéleti zűrzavar is. Mind ellenkező irányba kötik le az agyamat.

Update 8.

Előre rettegek a hétvége kísértéseitől: a házi sütemények, a családi összejövetelek és barátnői “üljünk be valahová” magas cukortartalmú kihívásaitól.

Update 9-10-11.

Új technikát vezettem be: a halogatást. Nem “nem eszem cukrot, édességet”, hanem csak “most nem”. Majd később. Ezzel sikerül megnyugtatni magamat azzal, hogy csak még egy picit kell várnom, utána jön a jól megérdemelt desszert.

Félidőnél tartok. Érzek már időnként könnyebbséget a döntéseknél. A cukrászsüteményeket már a nélkül tudtam becsomagoltatni és elvinni vendégségbe, hogy különösebb relációba helyeztem volna magammal kapcsolatban.

Viszont az étkezés utáni édes íz hiánya még mindig brutális. Ezek az igazi mélypontok, ilyenkor nyúlok a halogatáshoz.

Update 12-13.

Viszonylagos csend. Talán elkezdtek alakulni az új szokások. Az is lehet, csak sok a munka és kevés a kísértés. Egy biztos: a cukor, legalábbis leszokási oldaláról EGÉSZEN BIZTOSAN NEM KOKAIN. Bár azt sosem próbáltam letenni, de kizártnak tartom, hogy összemérhetőek lennének! Norbi barátunk azt hiszem, visszaülhet még picit az iskolapadba..

Update 14-15.

Erősen túl a félidőn megállapítottam, hogy nem kevés kilót híztam a cukormentes rendszeremmel. Azt hiszem a cigiről leszokáshoz hasonlóan, mindent rágok, ami a kezem ügyébe kerül. Ezzel együtt, még mindig azt érzem az elmélet – ha részigazságokban is- de tartalmaz használható információkat.

Update 16-17-18.

Lassan a finisbe ér az új szokás kialakítása. Baromi érdekes helyzettel találtam magam szemben: a környezetem szerint sokkal- nem tudom, mi a jó szó- búvalbéleltebb vagyok? Nem lelkesedek semmiért.

Igazuk van. Amíg az édesség, a csokoládék, sütik azonnali jutalmat jelentettek, rögtön beváltható percnyi boldogságot adtak, addig a lehetséges egészségesebb létezés, a tudatos önrendelkezés a testem felett, a távoli vagy közeljövőben bekövetkező eredmények mind annyira messzinek tűnnek. Míg a csoki napi boldogságot adott, addig most be kell érnem a majd sikereivel. Semmi sem kárpótol a jelenben azért az energiáért, amit a jövőbe fektetek be.

Azt hiszem ez az egyik legérdekesebb része a kísérletnek. Amikor kiderült, hogy az édességeket valójában ösztönzőként használtam, azonnali jutalomként. Most pedig, hogy elmarad, nincs semmi, ami átvehetné a szerepét. A jelenben. Most.

Update 19-20-21.

Done. Feladat teljesítve. Az utolsó napok már inkább összegzésül szolgáltak, mint újdonságként. Ami szummázva leszűrhető a kísérletből:

A nőnapi cukormentes sütemény kedves gesztus, de borzasztó rossz ízű! Nem szeretem a látszat dolgokat. Akkor már inkább a semmi, mint egy magát édességnek álcázó “kitudjami”
A csoki nem evés legnagyobb kihívása nem is az édesség iránti vágy. Sokkal inkább, hogy megszabadít egy időrabló tevékenységtől ,amit főzésnek, étteremre vadászatnak és kajakómának hívnak. Egy tábla csokoládé azonnali lendületet ad, míg a többit ki kell gondolnom: hol és mit ebédelek, utána magamhoz térni tonnányi kávétól..
Nem érzem még, hogy a szaglásom, a gondolkodásom vagy bármilyen érzékszervem javult volna. Azt sem, hogy a szervezetemben történt volna pozitív változás. Ez nem jelenti, hogy nem történt, de látható jelét még nem adja.
Azt gondolom eltúlzott a jelentősége ennek a szintű odafigyelésnek. Minden alkalommal nemet mondani, megbántani idős családtagokat a visszautasítással, nem ér ennyit a teljes cukormentesség.

Azt ugyanakkor biztosan látom, hogy valóban működhet ez a szokásrendszer átalakítás. Nálam megtörtént. De mindenképp segített abban, hogy újrapriorizáljam az életem fontos történéseit, tevékenységeit. Egészen biztos, hogy nem térek vissza a reggeli műzli szelethez és péksüteményhez, ahogy az is, hogy nem fogok “csak úgy” bekapni egy kis édességet mert örömöt szeretnék érezni, azonnal. Hiszem benne, hogy az azonnali jutalomfalatka csoki helyett találhatok mást, ami minden nap inspirálhat, erőt adhat. Legyen az egy tavasszal előbújó virág, az eső utáni friss levegő illata vagy a futás utáni érzés, hogy “megcsináltam”. S , persze, néha egy kiváló francia krémes..