Egy reggel arra ébredtem, a közösségi oldal kitörölte a múltamat.

Megpróbálva bejutni az oldalamra azt a választ kapjam, erősítsem meg hivatalos okmányokkal a születési dátumom és nevem.

Nem tehetem. Mivel a nevem – bármennyire  is szeretném- nem az enyém. Egy összeollózott név anyai nagyanyámtól és saját második keresztnevemből. Egy olyan név, amit a sajátom helyett mindig szívesen viseltem volna. Mivel apám 18 éves koromban felszámolta, mennyibe kerültem neki addig ( sosem élt velünk, nem jött ki csak minimális összeg), ezért már akkor azt éreztem, nem akarom a nevét. De a bürokrácia visszatartott a cserétől….

Most viszont, ki vagyok tiltva arról a játszótérről “igazolja magát” felkiáltással, ahol kiskorúak tucatjai vannak jelen, ahol a hazugság az életük minden területén ( de legalábbis a valóság megszépítése) teljesen elfogadott, ahol a regisztrációkor nem fitogtatják ki vagy , mi vagy.

A legérdekesebb, de ez már összeesküvés elmélethez vezethet, hogy vajon a kitiltásban mennyire volt része az előző nap megszületett posztnak, melyben a fizetett  hirdetések leállítását tettem közzé, s ahol a közösségi oldal tartalom korlátozó szerepéről írtam. Vajon csak teljesen véletlen egybeesés?

Érdekes, mert ebben az esetben korábban hónapokon keresztül nem zavarta őket, hogy az összegeket egy létező, teljesen más nevű személy bankszámlájáról vonják le! Fura egybeesés.

De tegyük félre az összeesküvést és a saját kimondott dühömet, amit éreztem, mikor azokról az oldalról is kitiltottak, ahol adminisztrátori szerepköröm van ( több is van, s ezek legkevésbé sem saját szórakozásomra üzemelnek). Amikor értetlenül álltam a jelenség előtt, melyben a tőlem érkező befizetések után, azokat elfogadva egyszerűen hozzáférhetetlenné teszik számomra a saját, tőlük vásárolt tartalmaimat. Az etikus kereskedelem minden íratlan szabályát ezzel maximálisan megsértve.

Ha valaki álnéven szereplő alakoktól elfogad pénzt, saját maga éppoly részese a piszkos kis üzleteknek, mintha maga is fantom lenne!

A legfontosabb, személyiségjogokat komolyan érintő, sértő oldala ennek a rendszernek más: ha az általuk birtokolt információkat ilyen módon használják fel, akkor nem lehetnek kérdéseink azzal kapcsolatban, mire számíthatunk a magánéletünk tiszteletével kapcsolatban tőlük. 

Nem érzem a különbséget a rabosított, házi őrizetben nyomkövető detektorral felszerelt páciens és jómagam között, aki adjam ki az összes létező információt saját magamról egy etikátlanul kereskedő vállalat számára, jelöljem be hol vagyok és kikkel, adjam meg a családi felépítésemet s mindezt azért, hogy ők – kellő időben és helyen- ezekkel kényük-kedvük szerint élhessenek vissza!

Továbbra sem szeretnék létezni magánemberként a közösségi oldal számára. Ellenben a mai naptól nem ér felkészületlenül az sem, ha azt az oldalt, amit Arlette oldalán raktam össze ugyanígy államosítanák el tőlem.

Ha ez megtörténne, keressetek a weboldalra, az nem fog megszűnni!

Viszont, a történteknek jó oldala is van. Egyrészt, minden nap tanul az ember valamit. Másrészt, rengeteg rossz szokásomtól akartam megszabadulni, a cukor csak az egyik volt közülük. Most azt érzem, a közösségi oldal adott egy lökést ahhoz, hogy új életet kezdjek. Amibe számtalan közösségi barát már nem fog bekerülni ( vajon kik fognak felkeresni, hogy nem találnak ott?), ahová a régi énemhez köthető struktúra már nem fog átkerülni. Ahol szabad a csók, szabad a tánc!

Élvezem ezt a szabadságot, amit a közösségi oldal mért rám kontrollmániájával. De nem és nem, Nem leszek sohasem a játékszered!

Arlette