fettbarbie

Nem vagyok friss hús!

Gondoltam, mikor a félszemmel láttam,
Andersont bámulod a tévében,
a kurva Pamelát, a nagycsöcsűt
közben az én pogácsámat rágcsálod
kolbásszal tetején,
amit a kedvedért sütöttem.
Személyesen.
Gyanakodhattam volna,
mikor fürdés előtt,
csak mert jókedvem volt,
meztelenül táncoltam a kislánnyal,
arra a bugyuta babareklámra
és te
“Fettbarbinak” neveztél.

Akkor sem tűnt fel,
mikor szilveszterkor nevetve kértél,
vegyem le azt az extra
magassarkú kis cipőt,
(meg rákérdeztél minek van rajtam bugyi)
mert képes vagyok
leesem benne a lépcsőn.
Hajtogattad,
istennő vagyok az ágyban.
Másnap elrohantam fogyasztókapszulákat venni.
Beiratkoztam aerobikra,
ahol alig bírtam arra a vacak zenére
követni a huszonéves lányokat.

Méregdrága krémeket, ruhákat vettem,
új hajat vágattam,vadul csetelni kezdtem
idegen pasikkal.
Elhitték, ötven kiló vagyok
talán szőke.
Odáig is elmerészkedtem,
hogy titokzatos telefonokat bonyolítottam.
Táncolni mentem.
Mint régen.

Zsongtak a férfiak,
csillogtak szemek,
füst és vörösbor,
de hazafelé a lépcsőn,
igencsak fájt a csípőm.

Eszembe jutott, mekkorát estem
nem oly rég, ugyanott.
Otthon rend. Illatosan szuszogó gyerek.
Te, ahogy éberen vártál.
Harisnyámat sem tudtam egyedül levenni.
Megfürdettél.
Ágyba hoztad a fájdalomcsillapítót,
masszíroztad a lábam.

Sokáig beszélgettünk,
apró és fontos dolgokról.
Hozzám bújtál és sutyorogtad, hogy imádsz.
Úgy tettem mintha aludnék.
a szívem még sokáig dübögött,
ezek szerint szeretsz.
Holnaptól nem megyek aerobikra!

Báder Judit írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.