Milyen is az? Nyilván mindenki tudja! Az is, akinek van és az is, akinek nincs. Előbbi csoport csak emlékszik még a GY.E. időszakra (ugye?), utóbbiak pedig végtelenítették is ezt a lemezt…

D,e hogy miért van az, hogy oly szívesen ugranak egymásnak, ez a két csoport? Sőt, még csak nem is a GY.U.-sak és a GY.E.-sek, hanem magán a gondolaton acsarkodnak oly szívesen, miszerint „A gyerek” kell vagy nem kell, ki miért akar és ki miért nem, egyáltalán, kinek VALÓ ez és kinek NEM VALÓ egy utód… (Írtam már arról, hogy ki nevezhető egyáltalán anyának és ki nem, hisz önjelölt anya-cím-fosztók is egész sokan vannak.)

Azt felejtik el sokan, hogy minden élőlénybe bele van kódolva a génjei továbbörökítésének az ösztöne! Tulajdonképpen, ha innen nézzük, az a selejt, aki NEM akar, de nézhetjük úgy is, hogy az evolúció csúcsán állnak azok, akik nem. Hisz a második csoport tegyük fel, elérte azt a szintet, hogy felülírva vagyon bennük lényük ösztönrésze és ők már túlléptek azon, hogy kódjaiknak engedelmeskedjenek, érvelnek valamint tudatosan úgy alakítják életüket, hogy abban saját maguk nagyobb szerepet kapnak, mintsem holmi utódgondozással töltsék szent küldetésüket. Nekem ezzel sincs problémám, hisz ők teljes életüket tudják teszem azt a tudománynak, a művészeteknek, akárminek szentelni és nélkülük IS szegényebb lenne a világ! Nyilván teljes életüket imigyen hedonizmussal vagy utazással is tölthetik, szabad a pálya, nincs is ezzel sem gondom.

Emlékszem, mikor már elengedtem a 18 éves kori álmomat, a három gyerekről, akik mellett kárriert is terveztem (eredményesen) építeni, és szüleimnél a bejárati ajtó előtti lépcsőn üldögélve merengtem hangosan, hogy erre a világra gyereket szülni oltári nagy kiszúrás lenne, nem velem, hanem VELE! Tőlem sem állt távol – ezzel a gondolatvilági hozzáállással – egy gyermeket kutyához hasonlítani, vagy éppen Aliennek nevezni egy-egy terhes nő „pocaklakóját”… Sőt, mikor én vártam az enyém, akkor magam sem tudtam, minek is nevezzem a bennem növekvő életet, viszont gyakran kaptam magam azon, hogy egy kád langyos vízben hátradőlve üldögélve, irtózattal vegyes csodálkozással bámultam az izgő-mozgó hasam, tetejére hol ezt hol azt a fürdőszobai tárgyat pakolva, hogy szemem nem káprázik, az ott benn, AZ OTT, hát az mozog… CSODA! Hogy nem pusztulok bele, például. Hogy hordozórakétaként funkcionálok épp. Hogy tuti nem élem túl, mert a bemenet élvezetes volt ugyan, de mi van a kimenetellel? És még sok baromság, számolatlan…

„Annak ott” már neve is van és szoktam róla is mesélni, de hadd kanyarodjak vissza a gyerektelenség mellett érvelő törzshöz, akik olykor bizony engem is szíven vágnak egy-egy odamondással. Nyilván ők kifejezetten CSAK ezen oldalát látják a Holdnak, mintha bizony a Föld nem mozogna, de az a fránya beleérző képességem és önkritikám néha magára ismer.

Megfellebbezhetetlen érveik közé tartoznak a következők:

Aki szándékosan megöli a gyermekét, nos, hozzájuk nincs mit hozzátennem – kukába dobók, emeletről kihajítók, lelövők, megkéselők, halálra éheztetők, szóval emellett a kreativitás mellett tényleg nem lehet elmenni anélkül, hogy hozzá ne tennénk, mégis MIÉRT?

Akik bevallják, hogy nem is akarták gyermeküket, mégis világra hozták őket, s ha már, akkor életre szóló sebeket okoznak testükben-lelkükben, válogatott módszerekkel – nos, vannak kétségeim, pláne így a huszonegyedik században, hogy akkor mégis hülye voltál-e, vagy milyen célod volt azzal, hogy saját magad erőszakoltad meg, megérte-e, és ha nem, akkor miért nem viseled méltósággal sorsod, ha már mégis meghoztad TE, igen TE, ezt a döntést és teszel neki eleget legjobb tudásod szerint. Vagy ne valld be. Pont.

Tényleg, és ha olyan fantasztikus gyereket vállalni, akkor miért lesz a legtöbb nő (még a hírességek IS) a szülés utáni depresszió áldozata? – és itt már bennem is éledezik a vitatkozó szellem. Mintha tudnánk irányítani a testünk hormon és egyéb háztartását, kedveseim. Nem, nem tudjuk. Tény, ellentmondásos, hogy ha ez a legcsodafaszányosabb dolog a világon, akkor miért kell azonnal hozzátenni, hogy de amúgy depressziós lettem tőle? Mert ez IS nyílt titok immár. Lehet rá számítani. Ahogy ükanyáinkat bezavarták a nászéjszakai ágyba a „hunyd be szemed, szád szorítsd, hagyd magad” tanáccsal, ami után már mindenki maga alakította ki, hogy ez akkor kötelesség lesz-e vagy épp szeretett ükapáddal hálni, hát rajtuk múlt. Ahogy korunk anyáin is, hogy elárulják-e, mi történt a testükkel GY.U. (az agyunk is egy szerv) vagy nem, ő dolguk, viszont ez sajnos nem irányítható vagy kompenzálható egy tábla csokival elárulom… Érvnek meg gyenguska.

Miért is rinyálnak a gyerekesek, hogy mennyibe kerül a gyerekük, hát nem kötelező gyereket vállalni, ha szegények vagytok! szól a következő megnyilvánulás – miért, te miért mész el a milliós nyaralásodra? Vagy miért van tele a Facebookod „drága” hobbik bizonyítékaival? Esetleg miért fontosabb neked a navigációs rendszer a Ford Mustangodba, hisz olyan drága, hogy még hitelt is felveszel rá? Értem? Nem sírnak a gyerekesek SEM jobban, mint a nem gyerekesek, mi mennyibe kerül.

Végül pedig, ha annyira szeretjük dedeinket, akkor van-e helye annak a kritikának, hogy mégis MIÉRT üvöltjük tele artikulálatlanul a kerületet, ha előre rohanna át az úton a piros lámpánál / ha berúgta a suliablakot a bőrfocival / egész nap netezik és nem veszi ki a részét otthon a dolgokból? Ki ne hallott volna „Ne rohanj, Priscilla, mert beb.szódsz!” vagy „Állj meg a kurva isten b.sszon meg, mert elüt a kamion!” színvonalú nevelési módszert élőben? Nos, sokan vagyunk, akik igen, s talán velünk is előfordul, vagy nem? És? Ti nem keltek ki magatokból, ha a csivavátok összehányja a plüsst a kocsiban? Vagy a sziámi a sötétítő függönyön edzi karmait? Attól, hogy valaki dühös (és oka van rá – félelem, aggódás, anyagi kár, bosszúság okozás, stb.), még szereti AZT AZ IZÉT, értem? – Itt teszem hozzá, ha megdicsérné ezekért, akkor ugornánk a nevelésképtelen, ezértilyenavilág, elkényeztetettkisköcsögök vagy épp a megölte a gyerekét szekcióba, szóval a gyerekeseknek semmi esélye itt se, van sapka nincs sapka, pampog a fröcsögő így is, úgy is, bármely oldalon, engem kivéve nyilván.

Hogy valaki nem akar beszállni a „Bolygónk teleszülésébe”, az pedig az Ő szuverén JOGA, ami miatt meg a gyerekesek tessenek szíveskedni leszállni róluk és a saját portájukon elkezdeni söprögetni, újabb babákat gyártani vagy épp vasectomiára időpontot foglalni, ahogy tetszik!

IQ, EQ, tolerancia és saját magunkra fókuszálás: ezen 4 terület fejlesztése a lecke mára. Mindannyiunknak.

(Az írást a Gyerekmentes – Childfree Facebook oldal ihlette) További írásokat ráérek szülni rovatból itt találtok.