“A HÁZASSÁGOK AZ ÉGBEN KÖTTETNEK”
Ne szóljatok hozzám! Az otthonlét édes gyönyörei. Így végezzek szellemi munkát otthon?
– Anya, kérek édességet!
– Mi lesz ma az ebéd?
– Anya, kérek inni bodzaszörpöt, de szörpízű legyen!
– Van ötleted ebédre?
– Anya, felszálltál már a buszra?
– Akkor ma nem ebédelünk?
Leültem a gép elé. Megpróbáltam. Csak úgy a kertben. Nem elbújva a dolgozó rejtett homályában. Hát persze, hogy kb. öt percet töltöttem édes kettesben a monitorral.
Nem panasz, ez van. Itthon a sarj, itthon a férj.
Non-stop.
Tényleg nem nyíghatok, mert megengedhetem magamnak a luxust, hogy későn kelljek, nyugisan kávézzak. Utána beindul a verkli, a háztartásbeli mindennapi élete. Férj a dolgozóban monitor előtt, én meg valami mosó-mosogató izé vagy hangosan szívó készülék mellett. Vagy csak rohangálok a 180 négyzetméteren. Mondanom sem kell, nem diétázom.
A laptop egy hete árválkodik, Valeria naponta nyaggat. Szép hosszú listát írok neki a napjaimról – szigorúan telefonról pötyögve chat-en – , hogy most éppen miért nem a billentyűzetet kopogtatom.
Végre!
Ház tiszta, mosógép dolgozik, a konyha nem érdekel.
Férj dolgozóban, sarj a két szint közül valahol.
És az ölembe veszem a gépet a kertben. Még hosszabítót is szerzek.
Öt nyugis perc. No more.
– Van valami ötleted ebédre?
– Nincs. – áll fölöttem némán, szakállát piszkálgatja (folyamatosan)
– Akkor ma nem ebédelünk?
– Nem. – még mindig áll fölöttem némán, szakállát piszkálgatja (mondtam már, hogy folyamatosan?)– Anya, kérek édességet!
Hagyjatok békéééén! Ne szóljatok hozzám!
Sértődött arckifejezés, mindkettő el.
Szaranya vagyok?
Utóirat: mindenki megnyugodhat, lett ebéd. Anya mindent megold.
(Clothyld írása)