A 20 kedvenc Vavyan Fable idézetem. Mert magyar írók is vannak… Ponyva, nem ponyva, utánozhatatlan és különleges marad mindig is számomra Vavyan Fable, azaz Molnár Éva.
Összegyűjtöttem tőle a 20 kedvenc idézetem, őt illeti az elismerés és az ő bölcsessége nyomán lesz a mi lelkünk gazdagabb, a mi szívünk vidámabb, legalábbis nagyon remélem…
- Soha ne bízd az életedet lerágott körmű biztonsági emberre.
- Végső soron nem is olyan borzasztó megöregedni. A fene se érti, miért nem lehet mégis túlélni.
- A borosta nem szúr. Ha a megfelelő oldalán élsz.
- Nem követelem meg, hogy az egész világ boruljon gyászba, ha én tudathasadt, depressziós, undok és béka vagyok, de ilyenkor azért a minimumra kéne csökkenteni az örömködést, házasulást, kamatyolást. Illendőségből és tapintatból.
- Tudod, milyen félelmetes fegyver a testem? Éjszakára mindig kinn hagyom a gardróbban, mert nem mernék benne aludni.
- Nemrég egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az emberek hova szeretnek járni. A karibi szigetekre, könyvtárba, moziba, szvinger klubba, színházba, raftingolni? A felmérés eredménye szerint az emberek legszívesebben vécére járnak!
- Éreztem, hogy lányom vagy fiam születik, és igazam lett!
- Valahányszor elhuhogják a tévében, hogy a válás a küszöbön áll, felpattanok, és kitárom az ajtót, de még sose láttam a válást a küszöbön. Ezen nem is nagyon csodálkoztam: régóta kétkedem a média szavahihetőségében.
- Nézdegéllek, kedves, markodban a téged mindenüvé kísérő telefonnal, és felötlött bennem, milyen sokan vagytok, főleg pacákok, akik e kis ketyere nélkül tapodtat sem élhettek, cipelitek a bankotokba, az irodátokba, a kocsitokba, a mindenhovátokba, és ha majdan gyermeket nemzetek, az orvos meredten fog bámulni az újszülöttre, aki egyébként tök ép krapek lesz, sőt, technikailag korszerű, egyenesen csúcsmodell: nyomógombos tenyérrel, kihúzható antennával ellátott középső ujjal jön a világra, eleve.
- Nem látlak, tehát ne tégy úgy, mintha ott lennél!
- Tele van a hócipőm, idén már a századik. Üdvös lenne, ha belátnák, hogy a hócipő munkaruha, és gondoskodnának utánpótlásról.
- Mosolyogj, és az egész világ idiótának fog tartani.
- A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam a kulturális felhozatalt. Álltak a kötetek a stelázsikon, áttekinthetően, nézegettem őket. Három, értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték: segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. A legszimpatikusabbhoz fordultam, és egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé nagyok? A boltoson elúrhodott a rököny, hebegett, habogott, holott az imént még aktívan segíteni akart. Aggódni kezdtem, hogy elveszítheti élete értelmét, ezért megkértem, legyen oly szerfelett kedves, és mutasson nekem egy A betűt. Reszkető ujjal rábökött. Kedvében akartam járni, ezért hosszan örvendeztem az A-nak. Hogy az milyen finom, sikkes, kupolás betű! A pasas megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyét csináltam belőle. Én?!
- A legtöbb ember bólogat telefonbeszélgetés közben, holott ez színtiszta energiapocsékolás.
- Kimondottan negyvennégyes a lábam, de úgy tud bűzleni, mintha negyvenkilences lenne.
- A legtöbb pasi úgy tudja, egyébként élettapasztalatból, hogy a női alak az első terhességig tart, és azután egy hóemberrel fognak együtt élni.
- Eddigi életemben bárhányszor paranoiásnak hittem magam, mindig kiderült, hogy istenigazából üldöz valaki. Aminél a képzelt üldözés csakis pihentetőbb lehet – ráadásul mennyivel biztonságosabb!?
- Tudod, mi nők azért szeretjük zavarba ejteni a férfiakat, mert teherbe nem ejthetjük őket.
- A terhes nők miért fogják két kézzel a hasukat? Ha nem fognák, leesne?
- Egyébként kívülállóként mi a véleményed az intelligenciáról?
