Neked is küldetéstudatod van?

Tudod, elolvashatsz ezer meg tízezer önismereti könyvet, vagy a keleti filozófusok minden művét: akkor sem fogsz többet tudni önmagadról vagy a világról. Rámutathatnak egy-egy dologra, de a tudás, ahogyan megvolt Senecában vagy Konfuciuszban: megvan benned is.

Mélyen, nagyon mélyen pihen benned, és várja, hogy megtaláld. Ez azonban csak akkor következhet be, ha már megértél arra a bizonyos információra. A bölcsek írásaiból is csak azt érted meg, azt tudod a magadévá tenni, ami már amúgy is a tiéd.

A legnehezebb türelemmel megvárni, amíg megérünk az adott tudásra, bölcsességre. Mert addig hiába kérdezzük: miért? Nem kapunk rá választ. Valahogy olyan ez, mint hogy az élet pont annyi terhet tesz rád, amennyit még éppen el tudsz viselni, és még egy kicsit, hogy fejlődj azért. Ha többet kapnál, vagy gyorsabban, összeroppannál bele. És néha, ahogy haladsz az úton, elfelejted ezt, azt, hogy minden egyes napot, órát, percet meg kell élni, a maga teljességében, néha kudarcokkal, mert nem vagyunk tökéletesek. De a cél, ami a szemed előtt ragyog, kész feledtetni minden átvirrasztott éjszakát, feleslegesnek hitt napot, a könnyeket, mindent. Csak hinni kell benne, hogy jó az út és jó a cél, ha kinevetnek, ha mások nem hisznek benned, ha kételkednek, lenéznek vagy agyamentnek gondolnak is. Mert szerintem az Élet nem egy lehetőség.

Igen, ha úgy tetszik, küldetésed van, neked is, nekem is meg a szomszédnak is. (Na nem az, hogy bezárja a kaput, de azért néha igazán megtehetné.) Szóval, én úgy gondolom, hogy születünk valamiféle képességgel, képességekkel, és azt egyszerűen kutya kötelességünk kihasználni, felhasználni a saját és a mások javára. Lehet, hogy én csak a világon egy lelket mentek meg, vagy egynek teszem jobbá vagy boldogabbá egyetlen napját: de talán, ez olyan fontos volt az ő életében, hogy például máshogy fog dönteni egy adott szituációban.

És, ha van pillangó-hatás, márpedig van, akkor ezzel talán egy csomó mindent befolyásolhatunk. Mindenkiben ott van, mélyen legbelül, hogy mit kéne tennie. Hívhatod álomnak, életcélnak, tökmindegy. És a mély elégedetlenség egészen egyszerűen addig hajt, amíg el nem éred azt, amit ezer éve célul tűztél ki magad elé.


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak történeteid,gondolataid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                                                         Arlette

Gondolkodólány

Nevem Gondolkodólány, születtem a rendszerváltás évtizedében egy rendszert nem váltó országban. Lehettem volna oktató, de nem lettem. Voltak-vannak függőségeim. Vissza-visszatérnek, kísértenek, mint a hiány, meg a magány. Lassan elhiszem, hogy ezek az élet velejárói. Vannak elveim is, ragaszkodom hozzájuk, összetartanak. Próbálok felnőni, több-kevesebb sikerrel. Próbálok példát mutatni, néha még kevesebb sikerrel. Szeretem, ha szeretnek, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy minden áron.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.