Döbbenet, milyen sűrűn futok bele abba, hogy az igény szerint szoptató, hordozó, együtt alvó anyák megkapják az ősanya címkét! Nem, ezt nem elismerő szavakként, hanem negatív, pocskondiázó, lenéző és sajnálkozó, súlyos bélyegként. Persze, aki időre etet, pótlást is kell adnia babájának, külön szobában altat és szívesen babakocsizik, ugyanezt érzi a másik oldal felől.
Mikor vesszük már észre, hogy VALÓJÁBAN nincs két tábor! Anyák vannak, akik mind szeretnék a legjobbat, legtöbbet megadni kisbabájuknak, szeretnék élvezni anyává válásukat, szeretnének családi harmóniát teremteni, melyben minden tag boldog és kiegyensúlyozott!
Igen, szemléletek, gondoskodási módozatok léteznek, ahogy rengeteg információ is elérhető ma már mindannyiunk számára. Bár érdemes ezzel is óvatosan bánni, hisz ez a rengeteg szűretlen információ, ami ömlik ránk, veszélyes és elbizonytalanító is lehet.
Én maximálisan támogatom az anyatejes táplálást, igény szerinti szoptatást, testkontaktus lehetőségét éjjel-nappal, mert ezek biológiai normák és a kötődés létrejöttét támogatják, DE NEM KÖTELEZŐ VELEJÁRÓI a gondoskodásnak! Hogyan is lehetne kijelenti olyat, hogy ha nem szoptatsz bármilyen ok miatt, vagy számotokra kényelmesebb és könnyen élhető a külön szoba, és a babád nem sír a babakocsiban, akkor felejtsd el a kötődést köztetek?! Természetesen, a kötődés ennél jóval összetettebb, de miért ne választhatná valaki- ha van választási lehetősége- azt, amiben a lehető leggördülékenyebben élnek! Bizony, az igény szerinti szoptatás, az első években megadott intenzív figyelem, a baba fejlődésének támogatása azzal, hogy csak azt várjuk el tőle, amire képes, nem mártír szerep és nem kínlódó rabszolgaság!
Ha esetleg mégis így érzed, keress támogató csoportot, beszélj egy megbízható szakemberrel, aztán változtass úgy, hogy te is töltődhess, babádnak se kelljen lemondania természetes szükségleteiről! Mert vannak az anyaságnak mélypontjai, melyek tudnak rém intenzívek is lenni, és ez ne legyen tabu téma! Nemcsak a babák számára feszültségoldó megnyilvánulás a sírás, egy anya számára is jó hatással bírhat, ha szembenéz nehézségeivel és akár sírás formájában kiadja magából érzéseit.
És hangozzék ez bármilyen furcsán, ha egy anya rendelkezésre áll a babája számára, éjjel-nappal, attól még szokott tisztálkodni- igaz, nagy valószínűséggel, nem órákra merül a habokba-, szexuális életet is él-ha nem így lenne, hogy is születne annyi kistesó?!
Az pedig egy komoly veszteségélmény, mikor kiderül, hogy lehetett volna másképp is csinálni, de „későn” jutottam információhoz. Nos, én abban nem hiszek, hogy információ érkezhet későn, de azt látom- sőt magam is tapasztaltam- hogy szörnyű bűntudatot tud okozni, hogy nem tudom visszaforgatni az időt és újra kezdeni adott babámmal, gyerekemmel és baromi nehéz elfogadni, hogy vele már így esett, és azt is, hogy akkor tényleg nem tellett tőlem több! De nem érdemes a saját traumámat összemosni és önigazolásként támadni, leszólni a másikat!
Higgyünk egymásban, tanuljunk egymástól, fogadjuk el egymás választásait, segítsük a másikat, ha kéri, lássuk el megfelelő információkkal, és ő hadd hozza meg saját kompetens döntéseit!
Dobiné Papp Nóra írása
Írj, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat számít, a Tied is!
Arlette
