Tavaly írtam már ezzel kapcsolatban, akkoriban épp az „egyedül töltöm és mégis van orgazmusom” oximoronnal foglalkoztam illetve kellemes ünnepek helyett kellemes orgazmusokat kívántam… Jó is volt a tavalyi karácsony is, TÉNYLEG, bár nem igazán emlékszem rá így egy év távlatából már… Mintha nem 12 hónap, hanem 12 év telt volna el, de gyanítom, ismét belassul az idő (számomra), amint a kötelezőkön túl a szorgalmi feladatokhoz érek!

Túl a (szintén téma volt tavaly is) tzéges karácsonyon és a leghúzósabb napokon, nem kissé váll- és derékfájósan úgy döntöttem, hogy akkor innentől jön számomra az a bizonyos stresszoldás! Pont elég volt nekem, hogy a cég tulajdonosa immár negyedjére SEM emlékezett rám, ki is vagyok, szerencsére a felesége annál inkább. Ejj, ti Nők, van, hogy jó, hogy vagytok, de azért aznap este jogosnak találtam megjegyezni, hogy a rólam készült fotója pont annyira jó, mint amelyik az útlevelem díszíti! Nem hinném, hogy megérintette volna ez őt annyira, mint engem, mikor a harmadik találkozásunkkor diákom nézte a főnöknek. Illetve megjegyeztem, hogy egy angyal is dolgozik itt, aki a nutellás és vajas-sajtos palacsinták mellé becsempészett a céges esténkbe egy két zacskó biokölest! De ha már így lekardoztuk a dolgokat, nyilván pont őt húztam az idei kék-fehér Mikulás sapkából a habzóbora fölött…

Na mindegy! Ennyit a tzéges stresszről, amit oldott a cinikus kis szurkapiszka no meg, hogy idén karácsony előtt megkaptuk a fizetést és végül is az új kolléganő szószátyársága is kellően ellátott 2018 januárjáig pletykával!

Na, de hogy oldjam a gluténmentes sütemények iránt érzett szívbéli vágyam, hogy én is torokzárig akarom magam tömni velük, míg mindenki más a hagyományos ízekbe dörgölheti magát amíg a bőre is mézeskalács illatú?? Netre és nagybevásárlásra kaptam, LISTÁVAL, miután vagy 8 féle receptet kijegyzeteltem és abból háromhoz meg is vettem a mákot, rizslisztet, túrót, fahéjat, citromot, diót ésatöbbit… Sajnos EZ rosszul sült el (érted, elsült, idén a süti!)!

Soha többé mindenmentes golyókat! Azt hittem elhányom magam, sőt, nem velem volt a gond, mert Anyukám hívtam magam mellé tanúnak és kóstolónak – csöndben megjegyezte, hogy ez akkor most KUKA.

Nincs mit tenni, nem volt semmi romlott hozzá, külön külön finom minden belevaló, de együtt, nos, diszkrét eltávolítást igényel a recepttel és a cafeblog.hu receptesoldal bojkottálásával akkor mostantól. Rossz szájíz megvolt (már megint, muhahaha!) de megálltam, hogy lehúzzam szegény csajt a pokolig ezzel a VIP-es sütijével vagy hogy épp megkérdezzem, hogy mégis mire kapja azt a sok lájkot, tán anyósoknak vagy sorozatgyilkosoknak irkálja a találomra összedobott hányás-ízű mindenmentes golyóit (vááá, megint!)? Szerencsémre a mákos-rizslisztes recept bevált, nagyon finom, csak a tepsibe beleégett darabokat kellett 2 napig áztatni, mire megszabadulhattam tőle…

Utoljára hagytam az újabb idei fájdalmast, ami nem más, mint az ajándékba kapott 4×1 óra professzionális masszázs a sok ülőmunka miatt kialakult gerinc fájdalmamra! Szóval, hogy túl sokat ülök –a rossz körhintában szerintem – ezért a csigolyáim összecsúsztak – mint a jégtáblák kábé – és nyomják a kis idegeimet – de amolyan emberesen – így mégennélisjobbanfájó kezeléseket kapok! Tök aranyos a masszőr, hisz barátságos mosollyal, de kitartó ÉS kíméletlen kezekkel feszegeti a fájdalomküszöbömet minden alkalommal, laza sztorikkal enyhítendő a torz képem által okozott látványt! Komolyan, kezdek félni, lassan kifejlődik bennem a „minden, ami gyógy” dolgok elleni fóbia! Hisz végül is gyógyítanak a gyógy-dolgok, feltéve, ha túléled őket egyáltalán, mert utána tényleg JOBB!

A szokásos, kihagyhatatlan és atomóra pontossággal manifesztálódó „véleményszabadság” és „merténaztmondtamtahátúgyvan” közti háborúban pihenésképp pedig pont jól jön „egy kis fájdalom senkinek sem árt” nóta, melynek végtelenített változata pörög gyorsabb-lassabb ritmussal, hát élvezem a zenét – és ezt tanácsolom Nektek is.