Emlékszem, gyermekkoromban teljesen másképp teltek a karácsonyok. A december eleve sokkal varázslatosabb volt. Ha csak azt nézem, hogy tél, hogy hó. Milyen szép is volt, még akkor is, ha a téli hónapokra nem sok napsütés jutott. Kárpótlásul ott volt a ropogós hó, ami ha elkezdett hullani, csordultig töltötte a szíveket.

A karácsonynak volt egy megfoghatatlan varázsa. Szenteste csodákkal telt meg a levegő, a lakás, a szív. Leírhatatlan igazából, mikor bekerült a fenyő, ami akkoriban még sokkal illatosabb volt mint manapság. Megfoghatatlan dolgok voltak ezek, mégis, olyan töményen ott voltak, hogy már szinte láthatóvá váltak. Gyermekkorom legszebb ünnepe mindig is a karácsony marad! Ez már nem változik.

Ami változik, talán én magam és a szerepem. Anya lettem. Felnőttem, és már az én dolgom, hogy a gyermekem számára biztosítsam ezt az érzést. A varázslatos karácsony érzését. Amíg azt mondja, hogy imádom a karácsonyt, azt hiszem jó úton járok.

Az idei karácsony kicsit megint más lesz. Édesapám, aki szintén karácsony-imádó, kórházban küzd az életéért. A kívánságlistám első és egyetlen helyén most ő áll. Remélem ott lesz velünk, mikor felgyúlnak a fények, és boldogan nézi majd az unokáját, akinek az ünnepek alatt csak a boldogság a dolga, és ez tőle a legnagyobb ajándék is egyben!
Áldott Ünnepeket Mindenkinek!

Fekete Macska