Nincs takarítónőm. Egyszer volt, de akkor sem a lakás mérete miatt (hangos nevetés: másfél szoba!), hanem mert pont elég volt dolgozni, mosni, teregetni, vasalni, bevásárolni, főzni, mosogatni… No, meg élni! A szerződtetett szorgos kezet az akkori párom választotta ki, gondos mérlegelés után. Jó volt az ajánlólevele, járt is egy darabig. Örültem, hogy nem nekem kell port törölni, porszívózni, ablakot mosni, hűtőt pucolni, vagyis, legalább ezeket nem, amúgy nem érdekelt az egész… Amíg ki nem derült, hogy elkezdett véletlenül ezt azt eltörni (tányértól poháron át a bekeretezett fotókig a falon) és úgy pakolt, hogy ritkán találtuk meg elsőre, amit kerestünk.
Most sokkal nagyobb lakásban élek (itt most ki ki képzelje ide a sírást vagy a nevetést). De az akkori tapasztalat és a mostani helyzet nem indokolja, hogy takarítónőm legyen.
Tény, ugyanúgy utálom a fent említett dolgokat és gyakran érzem, hogy amint a végére értem, kezdhetem elölről.
A mindennapi dolgok adottak: mosogatás, szelektív hulladék gyűjtés, kád gyors áttörlése fürdés után, beágyazás, kanapé rendezés, nyilvánvaló dolgok. Megszabadultam a főzéstől és a vasalástól, ez a változás. Viszont sajnos nem vigasztal ez a könnyebbség, mert attól még heti feladat a porszívózás, a portörlés, a felmosás és az (igaz, általam) összebarmolt hűtőt is nekem kell tisztán illatosan tartani. No, meg új Sikamika áldozatot követel a csirkeszaros bejárati lépcső, a galambszaros erkély, a megsokszorozódott padlófelület és lépcsősokaság ápolása, szintén legalább ilyen gyakorisággal.
Pár évvel ezelőtt télen eléggé magam alatt voltam, és azt a tippet olvastam a neten, hogy a takarítás erre a gyógyszer, ami tutira hat! Kilábalni akarván, belefogtam. Egy hétig pucoltam. És tényleg bejött. Volt sikerélmény, volt feladat, volt figyelemelterelés, amíg azon nem kaptam magam, hogy elmúltak a rossz érzések!
Onnantól kezdve eszem ágában nincs bánni, hogy én takarítok… Mikor tele a hócipőm, nemcsak kocogással tudom levezetni, hanem egy villám takarítással is! Más hozzáállás ergo más élmény az életterem rendben tartása. Jó, nyilván nem véletlen ironizáltam a Sikamika Istennő emlegetésével (remélem nem haragszik meg, hogy a billentyűzetemre mertem nevét venni). Igen, a szoros határidők és a kismillió feladatok közt nyomaszt, ha elhanyagolom a megkívánt áldozatot. ezért aztán apróban szervezem. Becsempésztem a nagyban megkövetelt feladatokat az otthonomba is.
Említek egy párat, amik párhuzamán magamban jókat szoktam derülni:
- Egy kamion akkor van optimálisan kihasználva, ha oda-vissza útján is a lehető legtöbb árut szállítja, ergo nincs üresjárat. Azaz miniben: egyszerre viszem le az összes szemetes tartalmát a kukáig, visszafelé pedig felmarkolom a felmosóvödröt és a felmosófát is az üres szemetesek mellé.
- Egy csapat munkáját úgy kell szervezni, hogy az ne ártson egy másik munkájának. Azaz miniben: előbb a portörlés, utána a porszívózás, nehogy már duplán kelljen bármelyiket is, illetve előbb a magasabb dolgok tisztítása, utána a padlóé.
- Az útvonalszervezés fontossága és optimalizálása is beugrik: a lehető legkevesebb költséggel jusson el az áru az összes boltba. Azaz miniben: a lakás legbelső pontjától kezdek el takarítani, úgy haladva kifelé, ami nem kis energiát spórol meg nekem, ellentétben az „itt is egy picit, ott is egy picit” módszerrel (tudjátok, mikor fel alá rohangál valaki és a lakás összes pontján egyszerre lesz káosz).
- „First in – first out” azaz készletgazdálkodási feladat, hogy a raktárból a legrégebben gyártott készletet kell először kiadni. Azaz miniben: úgy rendezem a hűtőt és a konyhaszekrényt, hogy lehetőleg ne romoljon meg semmi, nem szeretnék pazarolni. Tehát a szavatossági idők alapján előre teszem a hamar romlandót, hátrébb a tartósat, így biztosítva, hogy nem feledkezem meg megenni a joghurtot vagy meginni az almalevet.
- Végül, de nem utolsósorban, nem maradhat el a bónusz sem! Ha jól teljesítettem, természetesen. Azaz miniben: nyugodt lelkiismerettel ide zuttyanhatok a gép elé egy bögre meleg tejeskávéval és böngészhetem a legújabb Arlette írásokat valamint szervezhetem a következő bevásárló körutamat…
Csak egy pár ilyen apró párhuzam jutott eszembe, viszont szívesen olvasnám, hogy a takarítás nálatok milyen gondolatokat vált ki. Hisz az sem ritka, hogy a langyos vízben matatás közben pattan ki valakinek a fejéből egy korszakalkotó ötlet…
Gyere, írj Te is. Inspirálót vagy elgondolkodtatót. Küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat, érzés számít. A Tied is!
Arlette
