Szép a piros alma, ha nem zabálja féreg

Na de má’ hogy? Meg mé’ zabálná féreg? Leginkább szerintem – azért. Mert. Csak. Útjaink során megtelepedtek bennünk..

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi (vagy nő, vagy alma). Látott már ilyet a történelem, nagy ügy. Ez a férfi (vagy nő, esetleg alma) úgy érezte, elég volt a külsőségekből, a színjátékokból. Ő bizony új életet fog kezdeni egy számára tökéletes, egyszerű de nagyszerű menyecskével (vagy daliás herceggel, ahogy tetszik). Megtalálta és boldogan éltek míg meg nem haltak, itt a vége fuss el véle.. akár abba is hagyhatnám a mesét. Talán..

De ez így túl meseszerű, úgysem hinné el senki (pedig biztos van ilyen is, attól hogy én nem láttam. Nem figyeltem eléggé, ez az én hibám.) Egyszóval pár perc alatt nemtelenné vált, innentől csak simán alma-hősünk elindult a rögös úton, a boldogság felé. Ment, mendegélt, bizonyos vagy inkább bizonytalan megállókban meg-megállt, majd méltatlankodva folytatta útját. – túl kedves, túl bunkó, túl szegény, túl gazdag, túl sok, túl kevés—túl férges !!! .. túlontúl mondatoktól háborgott a lelke.

Sőt! Az egója azt szajkózta folyamatosan : tökéletes vagyok, mi az, hogy nem látod???

És így ment ez napról napra, egészen addig, míg a világ másik oldalán el nem indult egy másik alma-hős, szintén a boldogságát keresvén. Ment és mendegélt, és mit adott a Sors? Találkozott csak simán alma-hősünkkel, akire bizony pont úgy nézett, mint ő maga másokra.

A mese itt ér véget, hiszen egy véletlen baleset folytán a két hős alma összeütközött, megrepedt, és lám, megannyi boldogtalan féreg hevert mindkettőjük belsejében.

A felelet általában az, hogy mik az én elvárásaim. A kérdés más választ várna: miért várok el ennyit, mikor én magam sem vagyok makulátlan.. Az elvárások korát éljük, mindenhol megfelelni, helytállni, tökéletesnek látszani (a látszat csal). Visszafelé is ezt várjuk, egy elképzelt illúziót. Aztán csalódunk. S hogy miért? Talán mert bennünk is csalódnak.

Rólunk is kiderülhet, hogy túlontúl nem felelünk meg. Az almát (ami én vagyok) lehet érlelni, hogy szép piros legyen, lehet fényezni, hogy vakítóan ragyogjon. Azonban, nem ártana mindezt egy jó kis féregirtással kezdeni..

Amíg az ego csak azt hajtogatja: én, addig legyen annyira egoista is, hogy azt mondja: fújni fogom a magamét, várjatok csak!! De előbb kijavítok magamon pár hibát (máson úgysem tudok). Ha ez a két hős alma nem csak az egóját, és a sértett -fenség -arcát pakolta volna be a tarisznyába a hamuban-sült pogácsa mellé, akár még boldogan is élhettek volna, míg meg nem halnak. Ebben a mesében nem így történt. Ha nem hiszed, járj utána !!

Fekete Macska írása


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak gondolataid, írásaid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.