A nő az esendő, a gyűjtögető.. Mindig azt gondolom, nincs mit felvennem és amikor benézek a gardróbba, nem tudom, sírjak vagy nevessek a rengeteg holmi láttán. Mégis jön egy újabb ruha, egy újabb cipő, amit a régiektől nem tudok hova tenni. A régiektől, melyekre már rég nincs szükségem és csak foglalják a helyet! Te ilyenkor mit csinálsz?
Én elkezdek selejtezni. Kidobálom a régit és helyet csinálok az újnak. Ugye milyen ésszerűnek tűnik? Ami régi és nincs rá szükség, amit már nem tudok használni azt miért rakosgatnám?

Miért nem ezeket a racionális, logikus megoldásokat választjuk életünk minden más területén is? Miért őrizgetjük múltunk darabkáit, melyek csak foglalják a helyet lelkünkben?

Vissza-, visszatérünk hozzájuk. Újra és újra megcsócsálgatjuk és elmélázunk felettük, hogy mi lett volna, ha ……
De ez a múlt! Ettől nem lesz jó, szép és boldog a jelen és még kevésbé a jövő!

Nálam ma megtörtént a Nagy Tavaszi Lomtalanítás! Tökéletes idő erre a ragyogó napsütéses április… A régi ruhákat kiválogattam, eltűnődve mind fölött a régi eseményeken, emlékeken, melyet felidéznek. Legtöbbször nem rossz élmények kötődnek hozzájuk, vagy mikor mégis, akkor sem visítok a dühtől, hogy ez volt az a ruha, amiben a kocsimhoz sétálva a szakadó esőben, még egy mellettem elhaladó autó is telibe tolta rám a vizet! Ma már ez csak egy emlék és tudok nevetni rajta, öniróniával, nem azzal a dühvel, amit akkor éreztem!

Így volt ez most az érzelmi lomtalanítással is! Megcsináltam! Összeszedtem múltam romjait! Végig keresgélve az emlékek közt fejben és szívben, megnézegetve az emaileket és fényképeket. Megkerestem, milyen érzések vannak még ott, melyek még nem rendezettek bennem és nincsenek a helyükön…. nincsenek megértve , feldolgozva és ezáltal lezárva. Az elmúlt hetek, hónapok önvizsgálatai hozta önmunkák, családállítások nagy segítségek voltak.

Nem mondom, hogy könnyű volt és nem volt fájdalmas, de már nagyon kellett. És ha tetszik, ha nem, NEM megúszható! Minden mozaikot, visszagondolva a szép emlékekre, vagy öniróniával, megértéssel röhögve magamon, beletettem a múlt zsákjába és köszönettel, hálával letettem.

Helyet csináltam! Jöhetnek az új ruhák, az új érzések, az új szenvedélyek… Sok sikert nektek is!

Kosári Móni írása