Ezer éve fiatal lánykoromban külföldön szerelmes lettem… Együtt dolgoztunk és mindketten kilógtunk: engem leterroristáztak holott vízummal, adóval együtt dolgoztam, a páromat pedig kinézték, mert történetesen százból egyként (arrafele) afro-amerikai volt. Szerelmünk pár hónapig tartott: én hazajöttem, ő pedig Kanadában folytatta pszichológiai tanulmányait, amiért dolgozott. Miért is nem maradtunk együtt? Mert nálunk is működtek a tudat alatt kódolt illetve mások által nyíltan kimondott okok.
Van, aki a feketét szereti. Kávéban, ruhában, bútorban, kocsiban… Vajon bőrszínben is?
Nem hiszem. Mármint, ha a többséget nézzük. Itt Kelet Európában biztos nem! Bár a hetvenes években divat volt az afrikaiak importálása vendégmunkára és akadt is szerelemgyerek még a relatíve kisebb közösségekben is. Ő volt az, aki mikor farsang volt és szerecsennek öltözött, megnyerte a jelmezversenyt. Ő volt az, aki elsőként ment el innen mihelyt tehette, inkább beállt légiósnak, minthogy itt kapja a hideget-meleget.
A Gibbonok és mi. Mert milyen is egy gibbon, aki most mászott le a fáról és kulturális öröksége kimerül a törzsi szokásokban?
Nagy elöl hátul, széles. Vastag száj, tompa hatalmas orr. Bőrszínét tekintve feketébb, mint az éjszaka, aminek valami különös olajhatása van és olyan furcsa bukéja – büdös magyarul, pedig minden nap fürdik. Talán az ételtől, amit eszik, mert az sem pörkölt vagy sült liba, hanem valamiféle csípős növényekből összerottyantott izé.
Mindez nem zavarja őket igazán. Özönlenek „tanulni” és nem állnak meg, a kecskepásztorkodásból és teljes rokonságtól összeszedett euróikon csak jönnek, és amint lehet, importálják a szélesebb családi kört is. Ők azok, akiktől az anyák az egyetemista lányaikat féltik, kering róluk az AIDS terjesztéstől kezdve a lánykereskedelemig minden.
Egyszóval a gibbonoknak itt nálunk még mindig nem jó a híre.
Pedig van az a kör, akik kifejezetten őket keresi, kutatja, nem csak egyszeri szexuális élmény biztosítására,( Ki ne hallott volna már olyat nők egymás közötti beszélgetéséből: voltál már gibbonnal?) hanem örökre. Belezúgnak a ritmusérzékbe, a hosszú fekete ujjakba, amik a feltűnően rózsaszín tenyérből indulnak ki, vonzza őket az az értékrend, hogy a nő szül és gyereket nevel, a férfi pedig, bár orrba szájba kergeti a többi pipit, de eltartja őket, akárhogy, bárhogy, és nem, nem fogja elhagyni őt soha mert akkor mehet vissza gibbonvilágba…
Üzlet ez vagy szerelem? Ki tudja. De míg a rizsevők nem annyira feltűnőek és nem szívesen keverednek, addig a gibbonok igen. Különös ismertetőjegyük a társnak választott minél nagyobb darab fehér nő, aki feszes cicanadrágba és felsőbe sonkásítja be magát, majd előszeretettel rendez egyszer egyszer féltékenységi rohamot rendőri beavatkozásig, majd megnyugodva tér nyugovóra a már fent említettek miatt.
A kis gibbonok pedig próbálnak kétségbeesetten alkalmazkodni, ha már ide születtek. Szembenéznek azzal, hogy az oviban suliban ők az egyetlenek, akit más gyereke „barnafejűnek” hív, pusztán azért, mert nincs rá más szava, hisz jó esetben niggerezést nem hallott még soha otthon se. És nincs igaza? De. A fejük (is) barna és kész. Igaz, nevük is van, de olykor olykor kiejthetetlen és állandóan betűzniük kell. Ők a célpontok, ha bűnbak kell és ők viszik el a balhét, ha szerencséjükre vannak barátaik.
Gibbonok, hát igen. Szépek szépek, de otthonra nem kéne egy se. Mert itt Kelet Európában inkább legyél white trash ( fehér hulladék), mint gibbonszerető…
Igazi példája a fenti fejtegetésnek, hogy hiába a modern kor, vannak íratlan szabályok, amiket a korlátolt és szűk agyú, csőlátású, ám annál hangosabb, szélesebb, erőszakosabb réteg képtelen tolerálni!
Parasztlány-nemes fiú, zsidó-katolikus, roma-magyar örökzöld ellentétek, még ha „átlagos” is vagy megtalálnak a szaranyasággal vagy éppen irigykednek a kiemelkedő teljesítményed miatt. Hisz a Prokrusztészi elv ( ha nagy, vágj le belőle, ha kicsi, nyújtsd meg) él és virul, háborúkat robbant ki mikro és makro környezetben.
Ki az az „őrült némber” aki be meri vállalni a szerelemért a világ megvetését?
Talán azok a felnőtt nagybetűs NŐK, akik a batman jelmezt választják a királylány helyett már az oviban…
Mi, többiek pedig, inkább lemondunk a nyílt célponttá válásról és lapítunk, névtelenül állunk ki a kretének ellen és elvonulunk a világ szeme elől, mert még mindig nincs bennünk annyi erő vagy leszarom tabletta, hogy nyíltan vállaljuk az érzéseinket…
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
