A gardróbban megbújó másik felünk.

Itt van például a csipkeruhám.

Sorrendben a harmadik, amelyiknek derékig kivágott a háta. A kombiné, ami simán szerepelhetne a velencei kurtizánok életét bemutató dokumentum filmben. A sorrendben negyedik vajszínű, és mélyen dekoltált. Nyár esti színházi előadásokra vettem. De amíg színház van, addig nincs meleg, amikor pedig meleg van, akkor nincs színház. Ha mind a két eset előáll, akkor éppen a Balatonon nyaralok és szúnyogriasztóval befújva, kényelmesre kinyúlt sortban, strandpapucsban csattogok be a leghátsó sorba. Semmi nem indokolja, hogy külön polcot szenteljek a csipkeruháknak.

Hacsak nem tekintem valóságosnak azt a színésznőt, aki néha kikacsint a tükörből. Magas sarkú cipőt húzat velem, amiben sántítok, és inog alattam.

“Mit riszálod itt magad, nincs is közönséged” – figyelmeztetem.

Hátraveti a fejét és kacag. Olyan Marilyn Monroe-san, Domján Editesen, Shakirásan, Psota Irénesen.

“Ripacs” – vetem neki oda, de azért minden mozdulatát figyelem.

Ő a felelős a dekoltázsokért, amiket biztosító tűvel kell összefognom. Csakis ő tehet minden pink színű holmiról. Benne volt a keze egy világoskék miniszoknya és egy nyolc centis arany karika fülbevaló beszerzésében is. A ribanc.

Aztán ott van például a bőrdzsekim.

Sorrendben a negyedik. Akkor kezdtem ellenállhatatlan vágyat érezni a motoros szerelések iránt, amikor a Nagy Állami Hivatalban voltam rendszerszervező. Merev hierarchikus szervezet. Átpolitizált szakmai kérdések. Személyiségtorzító, meghasonlott, lehetetlen helyzetek. A felmondásig eltelt két év mérlege 6 bőrdzseki, 3 bőrszoknya és egy bőrnadrág imitáció. Egy olyan helyen, ahol a férfiak fekete varjaknak öltözve magázódnak a liftben. Jogosultság állítgatás közben Quimbyt és Cseh Tamást hallgatni. A lázadás maximumra tekerve. Két év tömény vágyakozás Másholországba. Ahová szerencsésen megérkeztem egy szép napon.

A forradalmár legalább annyira élénk, mint a színésznő.

Lime színű sportcipőt vásárol, amiben végkimerülésig futja a köröket. Sohasem öregszik. Bár mostanában ritkábban kántál feministának ható jelszavakat. Verhetetlen az egyedi ékszerek levadászásában és kifejezetten élvezi a szabad úszó életformát. Amikor én elfehéredő ujjakkal kapaszkodom a korlátba, ő visítva röhög a hullámvasúton. Nekem már néha sok, ami egy vállalkozással jár. Szédülök. Ő pedig szemrehányóan lóbálja a kezében Steve Jobs önéletrajzát.

Egy anyuka is lakik a szekrényemben.

Legszívesebben szabadidőruhában főzne, de a többiek nem engedélyezik. Szakadt farmerban jár, és a lányától megörökölt feliratos pólókban kertészkedik. Ő a legfáradtabb. Pedig ő szedi a legtöbb vitamint. Képes lenne zuhanyzás nélkül, frottír zokniban elaludni, ha nem tartanám rajta a szememet.

…….

Amikor egymás mellett állunk a tükörben, a lányom meg én. Olyankor nem csak a szemét látom, a folyamatosan kihulló tejfogait, a hatalmas, lobogó haját. Tisztán kirajzolódik a mögötte rappelő youtuber halvány alakja is. Ő a leghíresebb a családban. A reggelikészítésről szóló videóját százezren like-olták, az introt saját maga készítette el. Dancel, scratchel, minecraftol, likeol, és posztol. És mindenki csak rá figyel.

Kocsis Kata írása

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.