Tettes vagy áldozat? A szerelemben mindent szabad, a mondás szerint legalábbis. Vajon tényleg mindent szabad-e, vagy létezik egy egészséges határvonal, ami mögött már inkább pszichés zavar áll?
Vegyünk egy egyszerű példát : viszonzatlan szerelem.
Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Szerintem nem jól. Amikor szerelemben esünk valakivel, valaki iránt, vajon mennyire vagyunk képesek a reális gondolkodásra? Semennyire. És szerelemnek nevezhető-e minden olyan állapot, amiről amúgy meg vagyunk győződve, hogy az?
Kiszemeltünk feje fölött látszólag már glória lebeg, hibáival is hibátlan, bármi bűne kimagyarázható és bárminemű ellenünk irányult szándékos bántási szándéka abszolút megmagyarázható. Elvakult állapotban általában ilyenkor következik az, hogy a segítő szándékú barátnő lesz a gonosz boszorkány, mert bár kimondta az igazságot, az igazság fáj, tehát életbe lép az önvédő mechanizmus : megmagyarázzuk magunknak a legnyilvánvalóbb visszautasítást is :
“én értettem félre, ő nem így gondolta, amit mondott”
Tettesek vagyunk, szerelmi harcmezőn legalábbis, ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni a visszautasítást, inkább rákapcsolunk és teljes gőzzel nyomulni kezdünk. És egyébként miért is futnánk egy szekér után, ami tuti hogy nem ránk vár?
Mondani könnyű. Tudom. Azonban fel kell tudni mérni, hol van az a pont ahol már áldozattá válunk. Nem a kiszemelt áldozatává, hanem önmagunké. Ki akarná ezt az állapotot? Testbe zárt lélek. Befelé elfojtott sikításokkal, marcangolásokkal, önmagunkat a végtelenségig őrületbe kergető összeesküvés elméletekkel, és a fájdalommal persze. Minél jobban ellök valaki, annál jobban fáj, nem igaz? Tovább megyek, minél jobban ellök valaki, annál jobban kell, ugye?
Vagyunk így ezzel páran.
Felmerül a kérdés : akkor ez most kiről és miről is szól tulajdonképpen? Kívülről nézve azt gondolom, a leghalványabb köze sincs a szerelemhez. Inkább a kudarchoz, a birtoklási vágyhoz, a csakazértis megmutatom érzéshez.
Harcos vagyok. Most is éppen harcban állok magammal.
Ennek örömére most megfogadom a saját gondolataimat, és újult erővel nézek a holnap elé.
U.i.: Kedves problémám! Holnap veled ugyanitt! Siess, ha le akarsz teríteni, mert azzal hogy felismertelek, mindenképpen előnyre tettem szert..
Fekete Macska írása
Gyere, írj Te is. Inspirálót vagy elgondolkodtatót. Küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat, érzés számít. A Tied is!
Arlette
