Az elengedés karácsonya

Valahogy 12 éve válhattunk el, de a pontos időpontra így ennyi év távlatából nem emlékszem, pláne nem úgy, hogy a lelkemben tomboló „Alice hurrikán” már elvonult: ez már a takarítás…

Alapjaiban rengett meg egy hitem az elmúlt hetekben! Sőt, nem is „hit” hisz nem hiszek, inkább kősziklának nevezném, amit ez a kedves kis hurrikán Puzsér Róbert egy műsora során leszakított a vállamról… Természet-korrektként talán találó lenne az a megfogalmazás, miszerint PR médiaszennye olyan indulatokat és robbanó érzelmeket generált bennem, aminek a végeredménye egy azaz 1 db – de annak azért nagyocska – Alice hurrikánt generált. Ami pedig egy régi nyomasztó terhet felkapott rólam és rosszindulatú lennék, ha bevallanám, de hát az őszinteség jegyében megteszem, szóval remélem, rajtad landol! Bár én már nem bírtam el s meg is hajlottam-törtem tőle erősen, ám mindebből csupán a csupasz megnyomorgatott felületet hagyta maga után már…

Barangolva a jutyúbon, belefutottam a 10 LEG-be s a téma elég sokszínűnek mutatkozott, hát mindjárt „A 10 leghitványabb szakítós duma”-ra esett a választásom, bekészítettem a pop-cornt (sósat, mert azt megengedi a diétám), gyanútlanul, mikor indult a show! Szórakoztató és üdítő módon, hűen a médiaszennyekhez, amik oly finomak, mint a gyors-kaják, és annyira kártékonyak is, fokozódott a jókedvem, egészen a 4-es pontig.

„4. Nem ugyanarra tart az életünk” – ezt nem lehet leírni, meg kell nézni, szóval a videó 26.11 percénél lehet indítani és ha megvolt, utána érdemes tovább olvasni:

Megakadt a torkomon a száraz pop-corn és visszatekertem, újranéztem, egészen addig, míg meg nem jelent „Alice” és hatalmas flashekkel letépte rólam azt a sziklát, amire rizsírással a következők voltak vésve:

„De hát én úgy élek több, mint egy évtizede, hogy ÉN b@sztam el, NEM Ő, ÉN, és mindenki így TUDTA! ÉN voltam az őrült nő, aki nem bír ki egy fél éves 3000 km-es távolságot egy komoly kapcsolatban, ÉN voltam, aki erre a villamos-dumára otthagytam csapot papot ÉS ÉN költöztem el, NEM Ő SZAKÍTOTT, ő CSAK otthagyott volna, EGYEDÜL, a lakásra vigyázni (vagy mi is volt még, lássuk)!!”

„De hát ÉN végig úgy gondoltam, hogy SZERET, DE NEM akar elköteleződni papíron, hisz EGYÜTT ÉLÜNK, KÖZÖSEK A BARÁTAINK, KÖZÖS A KARRIERÜNK! Jó, még NEM akar gyereket, CSAK dolgozni ÉS SOK pénzt keresni, ÉS KARRIERT és korai nyugdíjat, de Ő MINDEZT ÉRTÜNK akarta, hogy NEKÜNK JÓ legyen EGYSZER MAJD (itt is kapcsolhattam volna). ÉN voltam az AZ IDIÓTA, aki TÜRELMETLEN volt 8 év után ÉS képtelen volt MEGVÁRNI őt!”

„De hát a KÉT BÖGRE a mosogatóban egy FŐNÖKNŐ és az ÉN bögréim voltak, mikor egy nagy projekten DOLGOZTUNK szuper juttatásért! De hát MIÉRT NEM KÉRDEZTED MEG ahelyett, hogy elhitetted MAGADDAL és MÁSOKKAL, megcsaltalak?”

„De hát MIÉRT HALLGATTÁL miközben egyedül PAKOLTAM, miért NEM SZÓLTÁL semmit, ENNYIRE SZERETTÉL, hogy elengedtél (még el is hittem, hogy a komoly nem nekem való volna, hisz mit adhattam volna még, ha ennyi sem volt elég)?”

„MINDEN közös BARÁTUNK a TE OLDALADRA ÁLLT! ÉN voltam A HIBÁS, mert ŐK együtt maradtak, ÉN voltam a HIBÁS, mert ÉN úgy döntöttem, HOGY MI NEM! ÉN voltam a HIBÁS, mert ledöntött a lábamról egy csúnya összeroppanás ÉS mikor TÉGED IS megkerestelek, hogy SEGÍTS, TE is ELTŰNTÉL! Még akkorra SEM tetted TÚL magad RAJTAM (de, már rég, mostad is kezeid és így megint egyszerűbb volt NEKED)?”

ÉN voltam A SZEMÉT, aki elől a rég-eltűnt BARÁTOK IS titkolták, hogy végül CSAK MEGNŐSÜLTÉL, mert TÉGED FÉLTETTEK AKKOR IS (tejóég, ÉN tényleg iszonyat VESZÉLYES lehetek akkor)!”

ÉN vesztettem el a KÖZÖS ÉVEKET mindenkivel, MERT NEKED AZ ÉN BARÁTAIM kellettek, NEM volt ELÉG az üstökösi kárrier, KELLETTEK ŐK IS! Ez IS MIATTAM volt, mert ÉN NEM voltam KEDVES velük, mert RÁJUK IS haragudtam, NEKEM KELLETT ÚJAT teremteni, választani, KISZAKADNI! A sok VISSZA NEM HÍVÁS, az összes MEG NEM HÍVÁS, ÉVEKIG TARTOTT és ÉN végig AZT HITTEM, MIATTAM!”
Na, ezért rizsírással volt.

Szóval, mindezek NEM igazak. Mármint, hogy az én hibám lett volna. A TIÉD volt…

  • Már nem kérek ajánlólevelet (tőled legalábbis) semmilyen jövőbeli álláshoz.
  • Már ritka látogatója lettem az oldaladnak.
  • Már a „barátokat” is sztoikus nyugalommal hívom, mikor nosztalgiáznék, és közben elsepregetem azt a gondolatot, hogy az újabb pletyi-ötye-partyra adományozom az új témát, amin lehet nyammogni vagy szívből kacagni, mint másokkal csináltuk MI is akkoriban.
  • Már nem várom, mikor jelented be, hogy babát vártok, hisz nem én küzdök meg majd a nézeteiddel, sem az elméleti-, sem a gyakorlati-gyereknevelés terén.
  • Már csak a szám széle rándul meg, hogy jól érzem, úgysem lesz elég soha a pénzed, szóval ez a nyugdíj terv újabb hitvány hazugság, ami utólag csupán érzékeny és még érintetlen új-bőröm érinti, a leszakadt kőszikla alatt…

És ami a legrosszabb: tabu téma lettél örökre, így erre is nekem magamnak kellett rájönnöm, te csak őszültél és feszítettél a nyakkendődben, kék fehér kockás ingedben, GYÁVÁN és ŐSZINTÉTLENÜL.
Köszönöm, Puzsér!

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.