Az ördöggel cimboráló nő – dolgozó anya

Nagyon úgy tűnik, hogy a nőknek két esetben lehet/lesz karrierjük: MIELŐTT gyerek(eik) születnének és MIUTÁN a gyerek(eik) felnőttek. Tehát van egy szakasz mikor, teszem azt friss végzősként valaki pár év alatt feldolgozza magát, utána pedig ha már az utód(ok) van(nak) olyan önálló(ak), hogy anyuka ismét ki tud teljesedni a munkában.

Most tegyük félre azt, hogy a pár milliócskából pár tízet (százat) kiemelünk, hogy de de igenis lehetséges, mert ő meg ő. Csak szólok: ez bizony nem az átlag, nem a valóság.

Tegyük félre azt is, akik hümmögnek az orruk alatt, mert évek alatt magukévá tették a „hagyományos soviniszta gondolkodásmódot”, miszerint minek egyáltalán karrier a nőknek? A „Mire vagy büszke?” kérdésre miért elvárás illetve általános az a válasz, hogy „Felneveltem x gyereket!”?

A legfurcsább, mikor nőktől nőknek hangzik el az a mondat: “Mit akarsz, éjjel nappal dolgozni? De akkor mikor lesz gyereked, lemaradsz az élet valódi céljáról, az utódnemzésről? Azt se tudod mi a szeretet, míg nem szültél! Majd megbánod, hogy így döntöttél!” Hosszú a lista, mikor látják rajtad, hogy makacskodsz és próbálod megérteni a következőket:

A csalódott arcot a főnöködtől, hogy te bizony 6 hónap múlva szülni fogsz! Azért hat, mert manapság az első hármat már nem babonából nem mondják el, hanem mert akkor jól kirúgnak valami mondvacsinált indokkal – mit élősködsz majd x évig a cégen, mikor húszan állnak sorba a helyedért? Akkor is, ha nem vagy több, mint egy egyszerű titkárnő vagy személyi asszisztens, harminc körül már már várható a „bomba”, ezért hangoztatnod kell, te aztán nem! Csakis gerilla akcióként eshetsz teherbe, ha már, és sutba kell vágnod a korrektséget, ha nem akarsz pikkpakk munkanélküliként belevágni ebbe a nagy kalandba…

A kötelező otthonmaradást a gyermekkel legalább három évig. Felejtsd el a bölcsit (mármint, azt a párat, ami még létezik), milyen anya vagy, ha beadod idegenek közé, miért nem elégszel meg a játszóterek varázslatával, a kakispelusok cserélésével meg a netes babaklubokkal? Igenis kötelességed nap mint nap saját készítésű csillámos-vegán-gluténmentes-bio turmixokat lenyomni a deded torkán. Szinte levegőt sem véve kapod tovább az osztást: babaúszás, babaklub, fejlesztőjátékok, aranyárban mért étrend kiegészítők, ezeket IS kötelességed biztosítani, ha már világra szülted! Ugyanis te akartad, nem ő, ha egészséges felnőttet akarsz nevelni, vedd meg az újhullámos babakocsit, a 19-es adidas cipőt, akkor is, ha nincs rá fedezet: te majd eszel vajas kenyeret, ha beledöglesz is.

Mert hisz honnan is lenne pénzed mindezek megvételére? A GYED-ből? A GYES-ből? Van férjed, majd ő lapátol, de ha még sincs, igenis perelj a gyerektartásért, kerül amibe kerül, mert a gyerekednek mindez JÁR!

Amennyiben átvészelted az első pár évet és mennél vissza dolgozni, szembesülhetsz azzal, hogy osztódni még mindig nem tudsz! Egyszerre ott lenni a 7-től 4-ig nyitva tartó óvodába fuvarozásnál, természetesen a vasalt ruhában és tele hassal útnak indított gyerekkel, majd nyomás dolgozni, és akkor jön a következő akadály: melyik munkahely alkalmaz manapság ebben az időpontban? Lássuk a lehetőségeket: még ha előtte manager is voltál, klassz fizetéssel, több beosztottal, számolsz egy napirendet és rájössz: kénytelen vagy magad átkérni a közeli kis bankfiókba, kezdő bérért, legalulra.

Hogy odaérj mindkét helyre. Hogy elnézzék a hányós-fosóst és az influenzát, no meg azért valami kis bevételed csak legyen már.

A másik opció, hogy visszamész ugyanoda (mázlista, visszavesznek?) és a kereseted többletét a bébiszittyóra költöd, míg te hazaérsz az újabb túlórák után, és éjjelente forgolódsz, hova tűnt a szülőhöz kötődés, mert te épp újra kiteljesedsz.

Lökik az igét tovább az okosak: “Miért nem tanulsz míg otthon vagy? Elpazarolt idő az egész, erre se vagy képes, mások bezzeg másoddiplomáznak vagy műkörömszalont nyitottak, míg te otthon esti mesét olvastál vagy aludtál (ez utóbbi vörös posztó, mintha el kellene tűnnie az alvásnak az életedből, ha anya vagy…)”. Ha eddig nem érezted magad vacakul, akkor majd most! Szabadkozhatsz, de így is úgy is magyarázkodásnak tűnik majd, te is tudod, hisz azért a kérdés.

Ott van még a részmunkaidő, mondják, meg az otthoni munka, legyél vállalkozó vagyis vedd meg a sikeres online marketing tankönyvet és indíts webshopot, add el a kézimunkádat a neten, blablabla… Tényleg azt hiszitek, hogy ezt nem járják körül az anyák, hogy erre nem gondolnak? Én személy szerint végigpróbáltam MINDET! Részmunkaidős munkához utaznom kellett napi 2x másfél órát (hoppá, csak nem 9 lett belőle hirtelen, alacsonyabb fizuért?), itthoni munkavégzéskor valahogy kipattant egy jóakaró fejében a NAV-os feljelentés, vállalkozni webshoppal többe kerül, mint amennyit visszahoz, látom az eladó ujjbábokat a fészbuk csoportban, a kutyának se kell, és így tovább… Tanulás? Ha arra még kis passzírozol egy-két órát naponta, hogy az online tanfolyamot minden hétköznap nyugodtan végighallgasd, ám az igazi kihívás a kötelező ingyen végzett 500 órás szakmai gyakorlat volt esetemben…

Nincs már mögöttem szülő, ÉN vagyok a szülő, hogy is dolgozhatnék ingyen? Ahh, elfelejtettem: csak nem volt képem felélni a tartalékaimat és pont az ingyen munkát nem tudom megengedni magamnak?

Nem új divat a „gazdasági közösség” egy másik féllel, aki ugyanebben a cipőben jár, összeállni” Ez nem jelent mást, mint beköltöztetni őket vagy nekünk költözni és osztozni a mindennapos lavinában. Nyilván csak egy szűk kör tudja, hogy ennek a szerelemhez aztán semmi köze nincs, viszont egy működőképes élet és sajátos „válasz” arra az újabb piszkálódásra, miszerint „a gyereknek családban kell felnőnie”. Kösz, én inkább majd befizetem egy terápiára, ha annyira sérülne attól, hogy nem lát a közegében színházat vagy épp évente újabb gyerekszobát és óvodát, iskolát.

Nem, nem vagyok sem keserű, sem szomorú, csak egész egyszerűen felhívnám erre a jelenségre a figyelmet, lévén, pont a közepén vagyok, sőt, elnézést, nagyjából az első harmadában, nem árt ezeket előre tisztázni magunkban, hogy mikor megtörténik, ne érjen olyan váratlanul…

Nekünk mázlim van, amiért a „mi nagyink” aktív és energikus, számolatlan süti a fánkot a farsangra és előveszi az unokával a logopédus adta leckét, valamint otthon van az online vásárlásban és hajlandó elsétálni az oviig, ha kell reggel, ha kell délután. És nem, nem fogok bíróságra rohangálni meg ügyvédek zsebét tömni (ahogy eddig sem tettem, erről már írtam), mert annyit nem érnek a békés hétköznapok, hogy kikényszerítsek egy tejelő apukát, aki aztán majd minden rosszindulatát és bosszúvágyát rajtunk élné ki ezért cserébe.

Nincs mese, egy ideig még ez lesz. Ez a nagy magyar valóság. Egy csepp irigység sincs bennem azok iránt, akik a bébiszittert vagy a hobbijuk munkává alakítását választották és így élnek, ahogy azokat sem sajnálom, akik engednek a nyomásnak és félreteszik önmagukat teljesen az általuk akart zsebdiktátor igényeinek.

De azt gondolom, egy gyerek nekem elég. Ha már nem áldott meg a sors sem beletörődni akarással, sem önmagam alárendelésével egy életre, sem pedig szerető társsal. Öregasszony nem vénasszony, VOLT életem gyermekvállalás előtt, LESZ életem miután önellátó lesz a csemetém, KÖZBEN pedig mindenből egy pici, neki is, nekem is, nagyinak is, hát így egyensúlyozok én.

Fotó forrás itt

Korábbi írás a válás után “lelki sérült lesz a gyerek, na és” címen itt olvasható.


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.