Nem, nem tréfa ez a kérdés. Teljesen komoly. Egy társkereső férfitól hangzott el, amikor a sokadik gyerekes nő szeretett volna vele “komoly kapcsolatot” Ő pedig feltette a -legfontosabb – kérdést.

“Értem. Akkor a gyerekednek van apja. Nem él velük, nem él veled, de van. Létezik. Időnként eljön, gyakorolja az apai jogait. Észt oszt , gyereket nevel. Távolról. S mit gondoltál, mi lenne az én szerepem? Játszhatok a gyerekeddel? Elvihetem fagyizni? Összemérhetem lankadó férfiasságomat a Te ereje teljében lévő kamasz fiaddal? Esetleg visszafoghatom ugyanezt a bombázó tini lányod esetén egyáltalán nem lankadó férfiasságomat és tölthetek pénzt a mobiljukra? Mire is lesz nekem lehetőségem a Te gyerekeddel? Vagy, azt mondod, átírathatom őket a nevemre? Jogokkal és kötelezettségekkel együtt? Ja, hogy mit képzelek? Perverz vagyok?”

Nem vicc. Nagyon nem vicc. A más gyereke. Nem véletlenül születnek sorra írásaink a témáról. ( Itt találsz) Mennyire van ez részünkről, nők részéről átgondolva? Mi lesz az új férfi feladata, lehetősége? Ő lesz a madárember? A beugrós? A sármos lelépett francia után a palimadár, akit senkire se nézünk, de nevelje a kölkünket? Akinek nem jár az “apa” megszólítás?

Vajon mi nők, mennyire lennénk / vagyunk nyitottak erre? A kiskrapekra, aki ott ugrál álmaink pasija mellett. Akit ő szívből ölelget. Nekünk is jelent valamit? Szeretjük? Elfogadjuk, elviseljük, eltűrjük? Vagy “szerencsére” ez a fordított helyzet ritkább? Mi maradunk magunkra a férfi gyerekével, minket kell elfogadni azzal együtt. Nem nekünk a másét.

Azt mondjuk, mi nők, szeretjük a gyerekeket. Úgy értjük, a sajátunkat. Örökbefogadás csak, ha minden kötél szakad. Szomszéd gyerek akkor játsszon nálunk, ha nagyon muszáj. Túró rudit akkor veszünk a másikénak, ha nagyon látványos a gesztus vagy elkerülhetetlen. Tényleg, mi bezzeg annyira szeretnénk ezt a “más gyereke projektet”?

Mikor engednénk az új férfinak, hogy nevére vegye a gyereket? Mikor engedné a biológiai apja, a vasárnapi fagyis? Ha pedig mindez nincs, akkor mit is várunk, keresünk igazán? Egy alkalmi bébiszittert, befizetőt a meglévő gyerekünk mellé?

Természetesen változik a helyzet, ha új gyereket szülünk. Ez a modern családegyesítés. Deal. Oké, hogy a meglévőre nem kapsz jogosultságot, de adunk egy újat. A régit meg hozzácsapjuk a csomaghoz. Olyan ez, mint egy utószezoni nyaralás: a tengerpart már koszosabb kicsit, a korábbiak odahordott szemetét már nem volt energia eltakarítani, de érték/ ár arányban még megérheti…

De, visszatérve az át nem íratható gyerekre. A válasz arra, lehet-e találni egy kiskorú, két kiskorú  gyermekkel partnert. Elkötelezett partnert. Nem.

Nincs ezzel semmi gond. Szerintem. Tudomásul lehet venni, ez az időszak nem erre jó. Ki lehet rugdalni időben a mamahotelből a kölyköket, s akkor még mindig nincs veszve semmi. Csak közte lehet elfelejteni ezt a 10- 15 évecskét. Még akkor is, ha ezek a legjobb éveknek tűnnek.

Van az a mondás, két út van, ebből az egyik járhatatlan. Na, ez a másik.

Én szóltam…