Most múlik pontosan…

Azt hiszem, vannak, vagy lehetnek dalok, amelyek megváltoztatják az életedet. A zenében, a szövegekben valahogy feloldódik a kollektív tudatalatti, és betölti a funkciót, amit apádnak kellett volna.

Mondjuk, ezeket a muzsikákat ne a rádióbarát slágerek közt keresd. Ezek a dalok ugyanis nem a haverok, buli, fanta vonalon mozognak, hanem kőkemény negatív szálakat bogoznak  ki és be. Egy ilyen dal évekkel, évtizedekkel később is képes visszaidézni ugyanazt az érzést, amit az első hallgatáskor éreztem.

Mert van, hogy magadban kutatsz, régi érzések után. Visszavágyol az ölelésükbe, vagy éppen a fájdalmukba. Régi képek, cuccok, relikviák kerülnek a kézbe, az illatok, szagok elöntik az elmét, aztán félmosollyal a kapcsolódó zenét is felteszem: így teljes a kép.

Hihetetlen, de vissza tudsz csöppenni oda. Olyan ez, mint amikor hipnózisban az ember visszatér a gyermekkorába. Hogyan élheti át ugyanazokat az érzéseket később? Lehet, hogy a múltunk nem is múlik el, a szó szoros értelmében, és talán a jövőnk is mindig velünk van? Talán nincs is idő és az élet egyetlen permanens most-ban sűrűsödik össze? Velünk van minden eddigi lélegzetvétel, mint ahogyan az utolsó is?

Megkeresem, beteszem, feljebb tekerem a hangerőt. A fejhallgatóból szivárgó ütemekből így hangos, mindent elfedő, jótékony dimenzió válik. Zene, az ötödik dimenzió. Egy áldott folyam, amely eltölti a tudatot, beszivárog az agytekervényekbe és ott eláraszt mindent.

Halált hoz és újjászületést. Minél jobban akarom, fokozni, belebújni, elrejtőzni, hangosítok, ennél tovább már nem lehet, pedig elképzelem, ha tovább hangosítanám, eltűnnék, feloldódnék benne teljesen, de csak a szemem tudom becsukni, hogy fokozzam a hatást. Átalakít, újra formáz ez az isteni erő. A megfelelő dallammal a jó dalszöveg: veszélyes elegy. A dallam előkészít, hogy be tud fogadni a dalt, és máris valaki másnak, másoknak a fejében vagy, átérzed a fájdalmat, amely hasonlóan emberi, mint a szeretet és az öröm, mégis úgy érzem, hogy itt tudok igazán a számomra akár ismeretlen emberekkel tudatban-lélekben egyesülni.

Minél mélyebb és minél inkább magával sodor, annál jobb. Minél inkább felkavar, minél inkább szembe helyezkedsz önmagaddal utána, annál felszabadítóbb.

A következő részben hozok konkrét dalokat és szövegeket, olyanokat, amelyekben érdemes elidőzni, többször meghallgatni, ízlelgetni, versként nézni a szöveget, megvárni, míg szíven üt, és elakad a lélegzeted.

Gondolkodólány

Nevem Gondolkodólány, születtem a rendszerváltás évtizedében egy rendszert nem váltó országban. Lehettem volna oktató, de nem lettem. Voltak-vannak függőségeim. Vissza-visszatérnek, kísértenek, mint a hiány, meg a magány. Lassan elhiszem, hogy ezek az élet velejárói. Vannak elveim is, ragaszkodom hozzájuk, összetartanak. Próbálok felnőni, több-kevesebb sikerrel. Próbálok példát mutatni, néha még kevesebb sikerrel. Szeretem, ha szeretnek, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy minden áron.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva