“NINCS SZEBB DOLOG A FÖLDÖN AZ ANYASÁGNÁL”

19 évesen lettem anya. Vagyis született meg a lányom – s nem, nem lettem anya Szerencsés helyzet,  friss kapcsolat.Megküzdöttünk a terhességgel és szüléssel.

AMI EZEK UTÁN JÖTT, ARRA SENKI NEM TUDOTT FELKÉSZÍTENI!

Anyává, feleséggé, felnőtté kellett válnom. De, hogy ez mit is jelent arról még mindig nincs teljes képem. De a folyamat, ami eddig átmentem már figyelemre méltó és hatalmas mérföldkövekkel teli.

Császáros Anyukaként nagy szülés élmény híján egyszer csak a kezemben volt egy gyerek, akiért innentől fogva én felelek. Hiszen odaadták a kezembe, hogy „tessék anyuka, megetetni”. Amilyen peches vagyok, a látogatási idő legvégén szültem, így senki nem maradhatott velem csak az új szerzeményem, akihez persze semmilyen használati útmutatót nem kaptam. Vigasztaltak a nővérek, hogy ez ösztönből jön. Aha, gondoltam de meg kell vallanom tényleg sok minden csak úgy ment a maga útján haza vittük Ő evett, aludt és nézelődött. Én meg töprengtem, hogy mit is kellene csinálnom, elvégre csak alszik és eszik és nézelődik hosszú hetek óta…

Persze szerettem, meg tudtam, hogy az enyém, DE VALAMI MÉGSEM STIMMELT BENNEM, nem igazán értettem a helyzetet, de igyekeztem úgy csinálni, mintha tudnám mit is csinálok éppen.

Teltek a hónapok és a kisszobanövényem forogni kezdett, aztán almát kellett neki adni aztán már hernyómódban elindult… és én még mindig nem tudtam, hogy mit is csinálok pontosan.

Csak nézem a kishernyót ahogy egyre messzebb jut, s a bizonytalanságom nem akart múlni.

Hálás voltam, az Anyukámnak minden alkalommal amikor nálunk volt és úgy csinált mintha tudná mit csinál –gondolom Ő tényleg tudja, vagy nem?-

Ezekben a pillanatokban kicsit elhagyhattam magam és nyugodtan beismerhettem, hogy fogalmam sincs arról, hogy mit is kell kezdenem egy lassan egy éves gyerekkel, a férjemmel vagy EGYÁLTALÁN MAGAMMAL.

Ezen túlmutató problémáink is voltak, mert nem csak anyaként de feleségként sem tudtam mi is a feladatom és ebben a nagy bizonytalanságban tengődtem újabb hónapokig. Nehéz volt beismerni magamnak, hogy meg kell álljak és ki kell találjam ki vagyok én ebben az új helyzetben, hiszen előtte gimnazista majd egyetemista voltam, akinek csak túl bonyolult szerelmi élete, nagy álmai, remek munkája volt és nem voltam felkészülve arra hogy másfél év leforgása alatt egy teljesen új életet kapok. Azonban igen nehéz megállni és az élet nagy kérdésein gondolkozni, amikor az Ember a munkából haza érve vacsorát vár és a gyerek folyamatos szórakoztatást igényel…

Végül arra jutottam, hogy nem is nőttem még fel csak a szüleim szerepét a férjem vette át és az igazat megvallva ez egy nagyon kényelmes váltás volt még ha nem is tudatosan. Azt hiszem azzal, hogy ilyen korán lettem Anya és valaki felesége kimaradt egy fontos időszak az életemből. Nem voltam fiatal nő.

Ez volt az a felismerés ami segített megérteni, hogy egy látszólag idilli életben MIÉRT IS VAGYOK REMÉNYTELEN ÉS GYAKRAN CÉLTALAN ÉS BOLDOGTALAN.

Persze a felismerés még nem oldja meg a helyzetet így a neheze még csak ezután jön.
Ki kell találnom, hogy ebben a helyzetben, hogy állhatok helyt azokban a szerepekben amiket már vállaltam úgy, hogy közben megtalálom ÖNMAGAM...

KSimon Emőke írása