Köztünk élnek, teljesen beolvadva, semmi különös ismertetőjegyük nincs. Csak az idő dönti el, hogy időrablónak számít-e a párod (legyen az férfi vagy nő, mindkét nemből van sok képviselőjük), illetve, ha már van egy kis rutinod, akkor felismered a „jeleket”.

Időrabló definíciója: az a férfi vagy nő, aki valamilyen hátsó szándéknál fogva (széles a skála), párkapcsolatban szeret lenni, azonban mindennemű elkötelezettség illetve felelősségvállalás NÉLKÜL. Előbbiekről mélyen hallgat (vagy talán maga sem tud róla?), viszont ragaszkodása töretlen – ám az utóbbiak fényében!

Mit is jelent ez, lássunk egy példát.

Az ELSŐ. Mondják, az első szerelem örökké megmarad emlékeinkben, viszont ritkán tartós, sőt, egészen konkrétan általában vége is van viszonylag hamar. Viszont, szükség van arra, amit nyújt: az első tapasztalatok begyűjtése, mint kézfogás, csók, szüzesség elvesztése, közös nyaralás, összebútorozás, hosszú a lista. Ez egyáltalán nem tartozik az Időrabló kategóriába szerintem.

A MAJD. A következő jelenség viszont már annál inkább: a megismerkedéskor meglepődhetünk, mennyire egyeznek a céljaink, ugyanarra vágyunk, ahogy alakul a kapcsolatunk, egyre több a jövőre vonatkozó közös tervezgetés, szinte egy álomban találjuk magunkat. Addig addig, hogy mindent megteszünk, hiszünk, bízunk, gondolatban elnevezzük az első gyerekünket (igen, a férfiak is!), kulcsot adunk. A másik oldal pedig, ahogy telik az idő, hirtelen elkezd halogatni.

“Jó, köszönöm a kulcsot, de még korainak tartom az összeköltözést. Rendben, menjünk el moziba vagy egy hétvégére valahova, de azért a családomnak még nem akarlak bemutatni.”

És így tovább! Egy egy gumicsont gondosan megtervezve elénk van lökve, lehet rágódni rajta, egy időre „elkeni a szánkat”, viszont mikor felmerül ismételten a tettek keresése a nagy szavak mögött, megint falba ütközünk. Ez a fal abszolút racionális, komoly érvrendszerrel mögötte, ami annyira meggyőző, hogy ismét megértőek leszünk és eldöntjük, azért se leszünk türelmetlenek, mert a másik még nem tart ott, ezért meg ezért.

A HITEGETŐ. Elárulom: sok év telhet el így, kapcsolatban egy Időrablóval… Vagy mondjak inkább hitegetőt? Aki tudja, pontosan tudja, hogy nem akar sem összeköltözni sem esküvőt sem gyereket, ám mindig megmagyarázza, most éppen miért nem. Elég meggyőzőek ám, kifogásaik gyakran felelősségteljességet vagy megfontoltságot óhajtanak közvetíteni, s ezt egy tapasztalatlan vagy naiv esetleg holt szerelmes simán benyalja és VÁR TOVÁBB…

Minél többet vár, annál nehezebben fogja megérteni, hogy mi is történik vele, és annál nehezebben fogja felismerni, hogy valójában lebegtetve van… Hisz annyi energiát belefeccölt már! Annyi évet eltöltött vele! Ott a sok közös terv is, plusz sokszor a nyomás a családtól, „mikor már?”, „de hát mind kedveljük!” ésatöbbi. Mindezek tetején a tejszínhabbal eltakart végtermék, hogy ha ő NEM, akkor KI és MIKOR?

Jó jel, ha ezt már felismered. Ugyanis az Időrabló nem fogja neked azt mondani kerek perec, hogy soha, hisz akkor másik áldozatot kellene keresnie. Sőt, mondok még valamit: te sem biztos, hogy megtalálod az erőd kiszállni ebből a kapcsolatból, mert akkor neked is elölről kellene kezdened mindent… Az a sok kidobott év! Ki nem sajnálná?

Itt egyetlen egy nyertes van csupán: az Időrabló. Aki nem fog sokáig szomorkodni utánad, ha mégis összekapnád magad és kiállnál az álmaidért, vele vagy nélküle. Előbbi nem fog boldoggá tenni: az ultimátumokból sok jó nem szokott kisülni, még ha rövid távon célt is érünk vele. Ráadásul ott lesz bizony a tücsök cirip a háttérben: akarta-e ő is úgy igazán? Utóbbi pedig rákényszerít arra, hogy felismerd: elvettek tőled éveket, hitegettek, átvertek, a legszebb éveid „pazaroltad” valakire, és rohadt keserves az újrakezdés. Megint ismerkedni, megint bízni tanulni, megint tervezni, úgy, hogy egyszer bizony már nem kissé pofára esett az a margarinos kenyér („tik tak tik tak”).

Így nem lesznek a húszas éveikben járó, komoly kapcsolattal rendelkező lányokból feleségek és anyák (maximum barátnők, de ha nagyon nyavalyognak esetleg menyasszonyok pár évre)…. Így nem lesznek a férfiak még negyven évesen sem édesapák (a nők sok éves kapcsolat után is, ha véletlen teherbe esnek rohannak abortuszra, mert „még nem készek”)…

Snitt: mindkét tábor egy nap megnézi a naptárat, megszámolja a tortán a gyertyákat, majd elrohan, vagy jól benyomni egyedül pizsiben két doboz bonbon után, vagy egy sarokban bokszzsákot püfölni.

Beszélgettem egy tőlem nem sokkal fiatalabb nővel a napokban, aki szeretne már gyereket. 29 éves. Csinos, kedves, szakmájában elismert és sikeres. Faggatott a gyereknevelésről, egy ideig válaszolgattam, végül csak kiböktem: és mondd csak, párkapcsolatod, az van? A válasz rá a következő volt: van, de még nagyon friss, pár hónapos. Értem. Nem bírtam megállni és elmondtam neki, hogy ha a párja fél éven belül nem költözik össze vele, egy éven belül nem kéri meg a kezét és tűzik ki az esküvői dátumot, rúgja ki a francba! Hogy miért? Mert ha nem így történik, akkor Időrablóval van dolga!

Márpedig ha valakinek célja van, és a társ ebben nem partner, akkor vagy a céllal van tennivaló, vagy a partnerrel.

Természetesen ugyanez áll a férfiakra is! Ha a nő csak hiteget de te már komolyat akarsz, döntsd el, beszállsz-e az Időrabló játékába vagy keresel egy hozzád hasonlót, rizikó mindkettő, nincs helyes megoldás, emberi döntések és azok következményei vannak…

Részemről egy dolog biztos: nyakon önteni a delikvenst azzal, hogy én mit keresek, mire vágyom. Cserébe elvárom ugyanezt visszafelé. Ha vannak közös pontok, talán érdemes belevágni. Ha nincsenek, akkor jöhet a barátságos „Viszlát és sok sikert!” A tollak lekoptak a hátamról, a békáktól rosszul vagyok, mázlimra időkorlátom nincs, és ha a másik fél rövid távon csalódik is, egyben biztos lehet: értékesebbnek tartom az Ő idejét az én saját kis igényeim kielégíttetése helyett.