“1928-ban születtem, a fiatalságomat a háború alatt töltöttem. Részemről a háború 43-ban kezdődött. Akkor amikor az testvérem az öcsém levente volt és elvitték levente táborba s a riadó volt mert akkor már voltak berepülések meg bombázások. Ki kellett rohanni a sátorból és meg volt izzadva a feje és megfázott a feje és kapott egy agyhártyagyulladást és akkor az két hét alatt meg is halt. Akkor utána 43-ban volt. Én voltam akkor 15 éves, fertőzést kaptam. Ez azért volt érdekes mert Isaszegen voltunk, az alatt az idő alatt itt már javában bombáztak, kezdődött az elsötétítés, ami abból állt, hogy minden ablakot be kellett tömni egy vékony csík nem szabadot kilátsszon, s akkor minden este jöttek a repülők, de minden este szőnyegbombázás volt 9-kor kezdődött este és le kellett vonulni a pincébe. Teljes sötétségbe borult a város, és nagyon szigorúan vették. No és akkor az volt az érdekes akkor már 44 volt és elmentünk Isaszegre nekem volt egy tüdőbeszűrődésem és azt mondták ha itt maradunk az engem is elvisz. Ugyanúgy, mint a testvéremet. És Isaszegen voltunk a háborút megelőzően. És láttuk minden este hogy jönnek Pest felé a repülők a város felé .Ledobták a gyertyákat, amik kivilágították az égboltot. És közben akkor volt az anyu terhes a Gabival és már utolsó időben volt. Nyáron volt augusztusban meg szeptemberben na most ezek jöttek és össze-vissza bombáztak mindenfelé. Isaszeg is kapott bombát… és mi a legutolsó házban laktunk a faluban. Kibéreltünk egy házacskát, ki kellett rohanni a házból és befeküdtünk az árokba. És halljuk, hogy jön felénk egy bomba és süvített hogy zsüüüüü,és akkor én 16 éves voltam és azt gondoltam na itt a vég. Na és akkor ott voltunk egy darabig, és akkor már teljesen le volt bombázva minden. És akkor jött rá az Anyura a szülés. És akkor elindultak az apu meg az Anyu a gödöllői egészségházba, ott volt egy szülészet. … Akkor már lezajlott a bombázás. És akkor amikor megérkeztek a szülőszobába nem volt ott bábaasszony, nem volt víz, villany, ki volt kapcsolva. Teljes sötétségben úgy született meg a Gabi. És akkor aztán ott voltak ők, na most akkor szeptember vége felé már haza kellett nekünk jönni, mert a front közeledett nagyon. És mi nem akartunk ott maradni Isaszegen, mert végül is itt volt Pesten a lakásunk, meg az értékünk. Aztán úgy jöttünk haza, mert nem akartunk ott rekedni. Mi a papa meg én biciklivel jártunk át Gödöllőre. És biciklivel jöttünk onnan haza. Aztán az Anyu elindult a Gabival, a kis babával. Egy teherautó felvette. Most gondold el, egy terhes mama vagyis akkor már frissen szült valaki, teherautón cipelni egy pár hetes gyereket. No és akkor hazaértünk. Na és akkor megkezdődött Igazából november-decemberben a front közeledése le kellett vonulni a pincébe na most az úgy nézett ki abba a nagy pincébe mindenki levitt magával egy ágyat. Mindenkinek megvolt a helye. Az volt a helyzet nem volt se víz se semmise … hát még ennivalónk az volt az már csak a későbbi időszakban volt,amikor már nem volt más csak rántott leves, néha sütöttek a pékek kis kenyeret. Ez így működött. A Gabi akkor már 3 hónapos volt, de még szopott. Hót fekete volt pályában se víz se pelenka hát a pelenka borzalmas volt. Nem tudták fürdetni a gyereket. Semmit se. De hát látod a kisbaba mennyire stabil mennyire szívós. Szerettem fönt lenni, s amikor jött a bombázás. Akkor mentünk le ez az elsötétítés volt.. Mondták nekem, de hát nem félek én. Nem féltem én egyáltalán 16 éves koromban. Volt úgy hogy elmentem fáért. Apukám elég idős volt már, beteges volt. Énnekem kellett beszereznem a kaját meg a vizet.. Elmentem egyszer Kistemplom volt, elmentünk páran és akkor kivágtunk egy fát. S akkor már jöttek a lövedékek zsüüü-zsüüü. Így szálltak el a lövedékek, mert már lőtték és az oroszok már javában itt voltak. Csömör meg Mátyásföld meg ezen a tájon már januárban illetve karácsony és január között. Én meg nem féltem senkitől. Speciel mellettem nem halt meg senki. De körülöttem láttam meghalni és amikor a háborúban a háborúban illetve a háború után amikor az oroszok bejöttek és azért az nagyon félelmetes volt. Mert becsődültek ilyen nagy izé és ruszki,nem ruszki germánszki német katonát kerestek mindenütt és akkor a papám azt mondta, mert hát ugye én 16 éves lány vagyok jobb ha nem is vesznek észre hogy létezek beágyaztak engem. Az ágyba és az Anyu ráfeküdt a csecsemő mellette. És akkor nem vettek ott észre az oroszok, ottan lövöldöztek a falba meg hát az rémes pillanat volt, tudod az maradt meg bennem, amikor bejöttek ezek az oroszok és ilyen orosz sapka volt rajtuk és így elállt a füle és ordítottak német katonákat kerestek. Szurkáltak be a szuronnyal mindenhova. No és akkor ezek levonultak utána meg már mikor november nem január 7-én jöttek be hozzánk az oroszok végleg no akkor már az emberek gyakorlatilag ott azért az szivárogtak fel a lakásokba mert akkor már elvonult a front. De mindenesetre nagyon kellett félni. És volt olyan A férfiakat összeszedték az utcán meg a pincében és akkor el is vitték őket munkára Oroszországba , nem volt mese. Elvitték őket munkára és foglyokat ejtettek a nőket pedig jött egy pasas és mondta kellene menni fiatal nőknek krumplit pucolni s akkor kiválasztott egy csomó fiatal lányt de hát ez nem krumplit pucolás volt hanem ezeket a katonákat vitték szórakoztatni. És hát aztán ezek ugye.. énnekem szerencsém volt, mert nem tudták, hogy létezem. Mert én mondom, hogy be voltam ágyazva. S amikor meg felmentünk a lakásba a fürdőszobába volt az a z ágyneműtartó szekrény oda bújtam be és nem is látták nem is kerestek. A Horváthékhoz vittek át engemet ott nagyobb pince volt. És mondták ott biztonságban vagyunk. Fönt a házban meg ki volt törve az összes ablak jéghideg a kádban a víz így állt benne a jég meg volt fagyva, meg a konyhában is minden betört. A lényeg az, hogy akkor megúsztam. Volt a Gy. Mari ő nem, én megúsztam. Sorba mentek és keresték a lányokat.

Aztán amikor már tulajdonképpen mikor már fölmentünk a lakásba elég keservesen éltünk akkor volt az a Gy-ékkel. Battonyára batyuzni ,mert ugye otthon már semmi ennivaló és mindenki azt csinálta ó nem volt, mindenkinek volt otthon kis ágynemű vagy valami .na most akkor a Gy-éknek rokonságuk volt Battonyán és akkor azt mondták én menjek velük. Akkor voltam 16 éves. Az ablak tetején kellette kimászni. Úgy mentünk, hogy a borzasztó lassan ment a vonat, napokig meg kellett állni, mert romhalmaz bolt minden. Elkezdtem jönni-menni a ezzel a kis holmimmal. Kaptam egy darab szalonnát egy nem tudom micsodát. Nagyon nehéz volt már nekem ez a szatyor . Leültem az izé a tanácsházára egy padra. És amikor is kilépett és feketézek és le fognak tartóztatni. Elkezdtem ottan sírni én nem feketézek semmit se csak egy kis ennivalót hát aztán megfélemlítettek többet ne csináljam és aztán elengedtek. Na és akkor ez így . valahogyan haza tudtam kecmeregni. Aztán utána már valahogy tavaszodott.

Azóta ilyen élmény. Akkor valahogy átvészeltük ezt a helyzetet mentünk kenyérért Elkezdődött az iskola. képzeld én Zuglóból gyalog jártam be a Váci utcába. És volt olyan láttunk hullát és láttunk olyat lovat ott múltak ki a z utcán. És jöttek az emberek és vödörrel mentek és kihasítottak belőle darabot és vitték megfőzték. A mi házunkban is főzték és én persze nem bírtam. Természetesen nem bírtam ráfanyalodni döglött lovat ették. Romhalmaz volt. Üszkös falak, lerombolt. És gyalog mentünk az iskolába és aztán később, amikor már megtisztították a Keletitől már akkor valami kis inga villamos járt. Kellett menni. Na, akkor utána valamennyire felépítettük mindenki ment romot takarítani, utána kezdődött a rákosi korszak amikor az ég világon senkinek semmije nem volt. Nem tudom mit mondott kinek és akkor nagyon keserves időszak volt, akiknek volt valami köze a háborúhoz. Azt akartam még hozzáfűzni, hogy semmink nem volt egy szál ruhája volt senki sem volt irigy a másikra. Egy fekete ruhám volt. Nem volt fájdalmas nincs semmink. Mindenki annak örült, hogy él, hogy túléltük ezt a szörnyűséget. Kezdődött az az időszak, amikor körülállták az utcán és levetkőztették. Most megint kezdődik ez az időszak. Nem vacsora, de annyi pénzünk nem vot, hogy elmenjünk csináltatni egy ruhát. Amiket hallok mostanában. És nem hiányzott nekünk semmi fiatalok voltunk vidámak jópofáskodtunk .

Sok borzalmat végigéltünk a második emeleten egy fiatal fiú halt meg. És akkor azt el is temették az udvaron mindenhova eltemették az terekre mert akkor a fertőzés aztán összeszedték és exhumálták. Kb. ez így működött. A háború után 4 évvel volt. Akkor az nagyon drága volt. Akkor kezdődtek. Egy gyógyszerészbálba. És ott voltak nem voltak ilyen borzasztó nagy flancok. Nyitó pár voltam akkor kezdték el gyógyszerészbált orvos bált jogászbált. A rákosi időszakban lettek betiltva.

49-ben már elhelyezkedtem egy gyár kazánépítő vállalathoz. Nem volt szabad se rúzst használni se selyem harisnyát. És akkor mentünk csasztuskázni és nem volt különbség irodista között és miután én énekelni is tudtam és táncolni. Akkor zárták be ezeket a patinás tánciskolákat. Petris Brúnó. Akkor ezt rögtön betiltották .semmi társastáncot nem volt szabad tanítani csak népi táncot.

Tulajdonképp úgy is vettek fel oda mint kultúrfelelős. Ez 50-ben volt. És akkor így kerültem be. Mert én jelentkeztem az pedagógiai főiskolára, mert ugye tudtam a tánc és akkor volt ott egy 2napos felvétel .Tudtam, hogy nem fogok tudni vidéken tánítani .és akkor gondoltam beiratkozom a főiskolára és elmegyek tanárnőnek. 2 napig volt egy fejtágító, ami borzalmas volt, mert kiveséztek. Azt írták a dolgozatomra mivel én klerikális beállítódottságú vagyok és az ifjúság nevelésére nem alkalmas. Ugyhogy akkor aztán ott álltam 20 évesen, már akkor. Apu meghalt ott volt a Szilvi a kisbaba, a nagymama. Na most akkor nekem dolgozni kellett menni.hova.de hát aztán nem volt szakmám nekem se igy kerültem be mint kultúrfelelős akkor fölvettek ha megígérem csinálom társadalmi munkában zenekart tánc csoportot, megyek vasárnaponként falura. Akkor így fölvettek hogy tervtárosnak utána mentem rajzolni láttam a többieket a tervezési osztályon hogy írják a betűket hogy használják a vonalzót. És akkor mint műszaki rajzoló már egy lépéssel előbbre. Hogy fogják a ceruzát hogy rajzolnak. Mennünk kellett vasárnap agitálni, hogy utáltak akkor minket. Homlokegyenest mást kellett beszélni mint ami a felfogásunk volt. És csináltuk, mert minden csináltunk .most azt mondják, hogy lehetett? Be kellett menni aki felolvassa a cikkeket. És akkor azt meg kellett vitatni nem volt olyan én ezt most nem csinálom, hogy képzelik, hol van az ombusman.

Hát kihasználtak, hát kihasználtak. Erről szólt a rendszer. De egy biztonság volt. Senkinek nem volt már az elmúlt rendszerben Mindenkinek volt munkája, volt otthona. Ez biztos így volt. Pénze se, semmije se. Akkor még a cigányoknak is úgy volt munkakönyve kellett legyen, lakhelye. Mert különben izé volt munkakerülő volt. Közveszélyes. És nem lehetett az öregeket kidobni a munkahelyéről, mert 55 éves védett kor volt és 50-től 55-ig, ha nem csinált semmit. Demokrácia van. Nem sírja vissza az ember azt az időt, ne értsd félre engemet nagyon keserves idők voltak és nagyon kis pénzeket kaptunk és nagyon ki voltunk zsákmányolva.”