Két gyerekem van. Kétszer csináltam végig az összes vizsgálatot! Mindig azzal jönnek (vagyis csak jöttek) az emberek, hogy fejlődik az orvostudomány. Értem. Azt is, hogy a sok szurkálás, ellenőrzés, várakozás nagyon fontos. Minden bizonnyal! De lehet ezt kicsit másképp is csinálni talán, hogy a kismamának ne legyen kellemetlen érzés, hogy babát vár. Várja a babát, ne úgy élje meg, hogy „csak legyünk már túl a vizsgálatokon”!
Elmondom, én hogy életem ezt meg! (Választott orvosom volt, aki zseniális!)
Amikor kiderült, hogy várandós vagyok az első babámmal, még a kórházban nem lehetett interneten időpontot foglalni vizsgálatra. Telefonálj be. Szóval a megadott 6 órás kereten belül volt folyamatosan hívtam, foglalt, újratárcsáz, foglalt, újratárcsáz… Amikor kicsengett, eszméletlenül szerencsésnek éreztem magam, na, majd most! Cseng, cseng, cseng, majd foglalt! Mi vaaan? Ezt a játékot két hétig játszottuk, tehát már lassan a 13-dik hetemben jártam és nem volt meg sem a 12 hetes vérvétel, sem az UH. Bekocogtam a kórházba, hogy ugyan már?
Közölték, hogy telefonon leszek szíves bejelentkezni, mert ez nem így működik, hogy idejövök és puff! A gondozóban lévő nő kezébe nyomtam a mobilomat, amin tárcsáztam. Foglalt. Most kicseng. Megint foglalt. Hát ő ezt nem érti. Hát mondom kedves, én se, de két hete ez megy! Aaaz bizony ki van zárva. Híváslista. És tényleg. Na akkor áttelefonált a belső vonalon és láss csodát, másnapra volt időpontom! (A másodiknál már rutinosabb voltam, első nap nem vették fel, második nap bementem.)
Ultrahang…
hát anyuka nagyon pici a baba. – Az mit jelent? Beteg?
Nincs fejlődési rendellenesség, minden teljesen normális, csak picike. Ezzel szívattak kétszer. Nagyon picike. Mondom, már nem is azért, de genetikáról hallott itt bárki? Anyám 153 cm, én is… De nincs 185 cm-nél magasabb a közvetlen családban (nagypapák, nagymamák, szülők). Mégis mitől lenne nagy a gyerekem?
Vitamint kéne szedni anyuka, attól majd szép nagy lesz!
Ő egy gyerek, basszus, nem egy paradicsom, amit kicsit megtápoldatozunk és akkor giga méret lesz!
Szóval pici a gyerek, nem szedek vitamint. Azt élből elutasítottam. Egyek ezt, meg azt, terhes étrend, speciális, vitamindús, izé bigyó csodabogyók. Ne egyek csípőset, ne egyek nehezet, ne egyek semmit, csak amit előírnak. Nos, hát a kedves mama hogy van?? Azt ettem, ami jól esett, azt ettem, amihez kedvem/kedvünk volt. Ha nem kívánom a májat (amit eleve utálok) akkor miért tömjem magamba? Miért jó az a babának, ha hányok, mint a kiscsaj az Ördögűzőben? Ha sajtburgert akarunk enni azt fogunk enni, ha paradicsomot, akkor azt.
Lassan közeledett a vége. Dokimmal megbeszéltük, nagymamás szülés! Felkészítő kell-e a kedves nagyinak? Mondtam a dokinak, hogy 5 gyereket hozott a világra Anyu, nem hiszem, hogy bármi változott volna. Ja, hogy ja, akkor oké. Ugyanez a védőnőnél. Mi az, hogy a nagymama nem végezte el a felkészítő tanfolyamot? Úgy nem lehet bemenni! Az kötelező! Mondom, a dokival megbeszéltük, nem kell neki. De kell. Csak erősködött, mondtam, hogy nem, ő úgyse lesz bent, neki baromira nincs köze hozzá. Megsértődött.
Az első gyereknél még a lelkemre vettem, hogy jaj, nem szabad ellent mondani a védőnőknek, mert juj, meg jaj.
Szóval elérkezett a 38 hetes ultrahang vizsgálat. Kivételesen nem ahhoz a nőhöz kerültem ultrahangra, akihez addig. Ez az ismeretlen hölgy, lemérte a picit. Majd azonnal riasztotta a dokimat, hogy nagy a baj, a baba visszafejlődik! Mondom, mi van? Két hete mérte a dokim magánrendelésen, akkor 2120 gr volt a becsült súlya. A nő 1910 gr-ot mért!
Oké, éjjel megindítás, reggel szülés. Hiába mondtam, hogy érzem, hogy nagyobb, nem hittek nekem, végül is mást mértek…Másnap reggel pedig egy 2490 gr súlyú kicsilánynak adtam életet.
A mai napig azon agyalok, hogy ugyan már, hogy a fenébe nőtt a gyerek fél kilót egy éjszaka alatt, amikor állítólag két hét alatt 110 gr-ot veszített a súlyából??
A másodiknál már nem érdekelt, hogy mit mérnek, csak egy dolog. Minden rendben van, erős a szívhang, rendellenesség nincs. Oké, csá! S érdekes, a kicsi gond nélkül, magától indult meg, nem kellett kényszeríteni, nem kellett erőszakoskodni vele. Jött, amikor az ideje volt.
Kedves anyukák, a vizsgálatok persze fontosak, de mindig gondoljunk bele, hogy van egy olyan hogy ösztön! Te érzed a gyermekedet, benned van. Soha ne kínozd magatokat az előírásokkal, ha úgy érzed az nem jó nektek! Te vagy a kicsi Anyukája, te tudod mi a legjobb neki!
Dyna írása
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
