de a búcsúra, csak pár ember figyel…

álltam az ágyad mellett, de csak az zakatolt a fejemben, senki sem látja már, ki voltál… minden ágyon egyforma, töpörödött kis asszonykák feküdtek, akik mintha soha nem lettek volna élettel teli fiatalok…

örülök, hogy nem hagytam ki azt a napot, hogy foghattam a kezed. hogy nem lett ismét minden más fontosabb…

azt mondtad utoljára, hogy álmodban még mindig táncolsz…

mostantól újra Tiéd a táncparkett, Mama…