Ki szereti a rendőröket, tegye a tarkójára a kezét!

Én speciel igen. Nem volt ez mindig így, de hogy, hogy nem, az elmúlt években teljesen átalakult a kapcsolatom a rendőrökkel. Sokaknak, ahogy nem olyan nagyon régen nekem is, mindig az jut eszébe, hogy „jaj, rendben vannak-e a papírok, vagy elfelejtettem valamit?” ellenőrzéskor, vagy éppen „megígérek fűt fát, csak pont most, pont ma ne büntessen meg, Biztos Úr” illetve „azok a szemetek már megint lefotóztak, most várhatom a csekket a biztonsági öv/gyorshajtás/hiányzó izzókészlet miatt”.

Gyerekként az ember először arra gondol, hogy Anya meg Apa azt mondták, ha elveszek, keressek gyorsan egy rendőrt, majd ő megtalálja a szüleimet, ugye? Itt még a biztonságot látjuk az egyenruhában, hogy ők a JÓK, akik elkapják a bűnözőket, akik minket védenek, akik igazságot szolgáltatnak…

Aztán növünk, növögetünk, talán annyira már nem is népszerűek a rendőr-viccek, mint az én időmben, de otthon a felnőttek beszédét hallgatva egy meghatározhatatlan pillanatban egyszer csak átalakul a véleményünk, és magunkévá tesszük a „buta rendőr”, „korrupt rendőr”, „szemét rendőr” gondolatokat, holott nem ők változtak (meglátásom szerint), hanem MI!

Hogy is alakulhat át az óvó védő biztonságot nyújtó szemléletünk irányukba egy nap a fenyegetettség érzésbe, a félelem szagba és az egyenruha kerülésbe? Szerinted ők talán nem emberek? Szerinted ők nem szeretnék rendesen végezni a munkájukat? Szerinted túl vannak fizetve vagy éppenséggel a valóságban is feltétel náluk a 80-as IQ alatti színvonal?

Az elmúlt években jó pár rendőr-ismeretségem, sőt, határozottan kijelenthetem, rendőr-barátságom alakult ki… De ne rohanjak ilyen előre, hadd említsem meg, hogy GY.E. kaptam én is egyetlen sárga lámpa miatt százezer forintos bírságot, az éjjeli műszakom után előszeretettel igazoltattak minden hónapban minimum egyszer a kocsim márkája illetve a késői BUMM-bumm-TUCC-tucc miatt, illetve nem egyszer jártam a nyakukra én is ezért meg azért…

Szóval nem volt felhőtlen az én fejemben sem a rendőrökről kialakult imázs! Viszont szépen lassan meg megismerve egyiküket másikukat, már nincs bennem sem pozitív sem negatív túlzás irányukban. Tény ami tény, elhivatottság nélkül ezt a munkát SEM lehet rendesen végezni! Komoly egészségügyi feltételek, fizikai és mentális szinten, illetve komoly szabályok alkalmazandók rájuk magukra is, hogy egyáltalán rendőrként dolgozhassanak, legyen az egyszerű járőr a Keleti aluljáróban vagy éppen telefonos ügyelet a falunk kis rendőrségén…

Eskü a hazára, rendőrhöz méltó viselkedés a civil életben is, pillanatok alatt mehetnek ők is a börtönbe, de minimum elvesztik az egyenruhát egy egy kihágás esetén: rájuk még szigorúbb előírások vonatkoznak, ők nem ússzák meg egy egy csekkel vagy épp egy kis csetepatéval…

Tényleg, megérné neked például a ruhapénz, hogy a 24/72-ben élvezhesd az életed? Vagy járnál havonta minimum egy oktatásra, a munkaidődön felül, esetleg felülnél-e a vonatra a határhoz dolgozni egy hétre, ha az a parancs, csak MERT? Lennél-e végrehajtó egy olyan hazában, aminek a törvényeivel te sem feltétlenül érzel egyet? Képes lennél éjszaka nyugodt lelkiismerettel aludni, ha akit jogosan elkaptál már másnap az utcán fütyörészne ismét szabadon? Bírnád?

Én NEM. Pedig ott tartok, hogy gyermekem – mivel ninják már nem léteznek – vacillál, hogy rendőr legyen-e nagykorában vagy robotokat tervező mérnők, bizony nem egyszer hallgattam már a rendőrök fohászát, hogy az Ő gyerekük nehogy rendőr legyen, mint ők… Nők és férfiak egyaránt, megjelennek a semmiből és eltűnnek semmibe, minden feltűnést kerülve, csöndben végzik a munkájukat és személyes érzelmeiket a legritkább esetben hangoztatva teszik végzik a dolgukat…

Például a múltkori szórakozóhelyről kilépve csöndben utánam gurulva, majd kiszedve, kedvesen megfújatták velem a szondát, elnézve hogy még mindig nem tudtam, hogy nem kéne kiszállni a kocsiból, illetve részletesen kifaggatva is csak azt hajtogattam, hogy kólát és 24-es sört ittam, és hogy hogy nem, életem első szondása során kiderült, nem hazudtam a szervnek és nem az én lábam volt a bizonytalan, hanem a kocsi volt xar, de mindegy, a lényeg, hogy most már ilyet is láttam, és továbbra is azt gondolom: szükség van rátok és köszönöm, hogy vigyáztok ránk!