Az elmúlt egy évem az egészségügyre történő fókuszálással ment el és bizony itt a vége! Volt itt minden: gyökérkezelés, vérvétel, kórház, ambulancia, hosszú a lista és időben még hosszabb volt…
Először is, alaposan utánajárva az M. hormontartalmú spirál mellett döntöttem (mert ez az én döntésem volt), mint védekezés. Kinyomoztam, melyik gyógyszertárban a legolcsóbb, meg is vettem, azonban kicsúsztam az időből és várni kellett egy hónapot a felhelyezésre. Közben gyors gyökérkezelés, mert a fogam is bedurrant, ez a kettő párhuzamosan ment. Fogorvos, nőgyógyász, mindkettőt váltani is kellett időszakosan, mert spirált csak kórházban tesznek fel („még a végén elvérzik itt nekem”) és az SZTK fogorvos semmit nem mondott arról, hogy természetes, ha a gyökér kezelt fog MÉG MINDIG FÁJ (ellentétben a priváttal, akit meglátogattam, megröntgenezett és megdicsérte az SZTK-s munkáját valamint volt türelme elmagyarázni azt, amit a másik időhiány miatt nem tudott). Mondjuk mikor visszamentem, szememre vetették, hogy elmentem másik orvoshoz, mert ott is dolgozik az asszisztens és látta a fogamról készült felvételt, majd jól elkérték morcos vicsorral a fogkezelésem árát, míg én sűrű magyarázkodás közepette húztam be magam után az ajtót.
A nőgyógyászatra férjem eljött velem, gondolta, illik fogni a kezem , nomeg nem olyan kellemes a feltétel, és vártunk. 5 órát. Még mindig semmi. Sorban fogytak a betegek, engem senki nem szólított. A hatodik órában a férjem felpattant, kopogott a nővérszoba ajtaján ahol kiderült, orvos választ beteget és engem senki nem akar. Nem tudom, az abortusz miatt-e, ami szintén ebben a kórházban volt nem is olyan régen (írtam róla), vagy a nevem okozott fóbiát, de mikor kijött egy orvos, a férjem pattant mint egy kilőtt nyíl és eltűntek szem elől… Tíz perccel később behívtak, elvégezték a nem olyan kellemes feltételt ultrahanggal egy óra alatt, méghozzá egy medikust kaptam, ha már senki nem akart magáénak… De menjek vissza, mert hosszú lett a cérna. Mielőtt erre kitérek, férjem elmondta, hogy a liftben elkapta a dokit és megfenyegette, hogy most már aztán hívjon be, „Védekezni akarunk, miért nem lát el??!” rángatta meg a karját – elég hirtelen haragú – de a tízezres, amit a kezébe nyomott győzte meg, hogy csak lepasszoljon egy tanoncnak, nekem minden mindegy alapon és különben is, fogy a magyar…
Visszamentem volna cérnát vágatni, ha nem dolgoztam volna, így a helyi SZTK-ba jutottam el, ahol megjegyezték, hogy nem fogják tudni kiszedni, ha itt ezt most ő levágja, de végül is a kórházban majd megoldják, örüljek, hogy nem kell fizetni. Mindezt 4 óra várakozás után, kedélyes mosollyal, majd az asszisztens hozzátette, hogy min aggódom, a kórházban profik. Végülis, most 5 évig nem lesz vele gondom, az tény, de az is, hogy ez az SZTK rendelés azóta orvos hiányában megszűnt, mármint, ez a heti egy napos rendelés IS. Semmi nincs. De tudom még fokozni…
Méghozzá hasfali sérv műtéttel, amiből nem lett semmi, lövöm le így a poént már az elején! Ma műtöttek volna, legalábbis június végén még a mai napra írtak ki. Itt nem megyek annyira bele a részletekbe, a több napos vizsgálatokba, amiket a kórház helyett nekem kellett megszerveznem, az elérhetetlen orvosra, akire 3x kellett 6-7-8 órákat várnom, hogy megígérjen valamit fáradt arccal. Mesélhetnék a háziorvos megértő arcáról, a nővérek sajnálkozó szájhúzásáról és bocsánatot kérő szeméről, a már megműtött testépítő lány arcáról, akinek a vérömlenyét egy sufniban kutyafuttában szívták le műtét után, egy vagyont hagyva a kórházi büfében és vaspadon nyomorogva lett egy befejezetlen sztori arról, hogy egész egyszerűen nem műtenek meg, sérv ide vagy oda. Mert van más, akinek életveszély miatt kell a hely, a sebész, ide vagy oda a felújított kórház vagy éppen az orvos műtétről műtétre ugrása, a betegfelvételes viccelődő mosolya, még csak mérges sem vagyok, pedig vagy négy nap szabadságot töltöttem el így, idegeskedve, míg végül benyögték, hogy majd hívnak. Nem hívtak, hívnak, meg sem merik mondani, hogy nem, nem lesz itt műtét, mert nem haldoklom, csupán sérvem van és ez a szolgáltatás elérhető potom egy millió forintért egy héten belül, csak épp magán rendelésen. Hát jó, legyen, megyek dolgozni, gyűjtök, készülök, különben is, nem is olyan vészes, egy két évet még kibírok, mire összeszedek egy kezdőrészletet egy személyi kölcsön mellé, hogy ki tudjam fizetni a hivatalosan TB fedezte műtétem, addig se kapok fertőzést és csak kicsit sajog ha nagyon edzek…
