Szabadnak lenni, szabadon élni, a szabadság érzetét magadénak tudni…. Fontos? Kell? Egyáltalán, ki, mit tekint szabadságnak?

A 60-as, 70-es évek hippi mozgalmai jól szemléltetik, mi a különbség belső szabadság és a lázadás közt. Ők a társadalmi elvárásokból, korlátokból való kilépést tekintették a szabadsághoz vezető útnak. Bizonyos szempontból nem látták rosszul. Az akkor meglévő korlátokat feszegetve, sőt megdöntve, mozgalommá nőtte ki magát, elutasítva a kor meghatározó társadalmi értékrendjét. Mindent. A pénzt, a ruházkodást, a hajviseletet, az addig helyesnek ítélt szexuális viselkedési mintákat, a munkához való hozzáállást! Kilépve egy meglévő „rendből”, létrehozva egy újat. Ezeknek a mozgalmaknak a tagjai zömmel fiatalok voltak. Letették az alapjait a változásnak! Persze előbb, utóbb őket is bedarálta az élet, hiszen leginkább a lázadáson volt a hangsúly.

Amikor lázadsz, valami ellen teszel és nem valamiért!

Kellenek hozzá a külsőségek. Kell a hangos szó, hiszen kell a ráirányuló figyelem, mert az ad visszajelzést. Nem belső munka. Érezve, hogy nem jó neked az, amiben vagy, ellenállás szülte, máshova tartozás vágya hajt.

Az önismeret útján az első, amivel érdemes szembenéznünk, hogy melyek a saját, önmagunkból jövő belső vágyaink és mik azok, amelyekhez tulajdonképp semmi közünk, csak nem akarunk konfliktusokat sem a külvilággal, sem önmagunkkal. Hiszen, ha felvállaljuk, mi az, ami nem a mi vágyaink, igényeink kivetülései, akkor szembe kell néznünk, konfliktusba kell kerülnünk magunkkal is…..

Itt kezdődik a szabadság! A döntésekkel.

Az igazi szabadság, nekem, mikor nem másokhoz, csoportokhoz, elvekhez akarok tartozni, hanem önmagamhoz. De ehhez ismernem kell magam! Kipróbálni, megélni, megtapasztalni a vágyaimat, érzéseimet! Különben honnan tudnám, hogy nekem mi a jó?

Nekem, nem másnak!

Ha nem akarok tartozni, ha nem akarok megfelelni, ha nem a másik véleménye határoz meg önmagamnak! Ha nem a mások által jónak, elegendőnek ítélt pénz fogalmával azonosítom a magam szükségleteit. Ha nem a mindenkori divat, szexuális normák, morálisnak kikiáltott erkölcsi definíciók rabságában élek, az a szabadság. A magam ismerete, elfogadása és az ebből adódó belső egyensúly megélése, a magamnak és nem másoknak való megfelelés megélése.

Neked mi a szabadság? Mersz szabad lenni?Mersz nem megfelelni?

Kosári Móni írása