Kívülállóként azt gondolod, ha a “kisnyomi miatt” lehalkítod a zenét vagy nem fogdosod össze, akkor megértetted az autizmus lényegét. Vagy ha nem akadsz ki rajta, amiért nem szól Hozzád kedvesen, pedig Te igazán annyira jófej voltál vele.. Nem cseszteted, mert gondosan visszaigazítja a poharát a helyére, mert ragaszkodik a megszokásaihoz és nélkülöz minden spontaneitást.

Azt hiszed, ha elnéző vagy azzal, hogy szerinted durva, bántó, udvariatlan, mogorva vagy kritikus, akkor Te vagy a nagyvonalú.

Nem, baromira nem.

Az autista nem azért nem fog beilleszkedni, mert a másik oldal képletébe nem illik. Hanem azért, mert a másik oldal valójában pont ugyanannyira nem illik abba a képletbe, mint amennyire ő…

Azt mondják a magasan funkcionáló autista képes értelmileg lemodellezni érzelmi tartalmú cselekedeteket. Hogy ezért tud felnőtt korára elvegyülni a “normálisak” közt, mert nem érzelemből, hanem matematikai alapon vezeti le, hogyan kell viselkednie bizonyos szituációkban.

Példa.

Szülők egymás közt. Közösségi oldalon anyuka büszke posztja, amint fia oklevelet nyert a kerületi versenyen:

“Gratulálok a kisfiad matekversenyéhez, nagyon tehetséges” “Nagyon ügyes, sokra viszi még!” Hajrá, Boti, remek volt!” és így tovább…

A magasan funkcionáló autista megtanulja, hogy az embereknek fontos a visszajelzés, hogy a gyerekük különleges. Bár nem érzi, mi szükség se arra, hogy erről poszt szülessen másoknak, se azt, hogy mi az a büszkeség, amit valaki más eredménye miatt érez egy genetikai rokon, de azt tanulta: ez valamiért fontos az embereknek. Így hozzáírja a poszthoz udvariasan: “Gratulálok Kisfiad eredményéhez.”

Aztán legközelebb találkozik az egyik szülőtárssal, aki azt mondja, a kisfiú szerinte utálja a matekot és csak a szülei erőltetik. Egy másik szülő azt mondja, nem is nagy szám az a matekverseny, minden induló mindig kap oklevelet “hadd örüljenek”. Egy harmadiktól- szintén négyszemközt- azt hallja, a kisfiú anyukája matek faktot tanít a gimiben, “hisz nyilván addig gyakorolt az a szerencsétlen, míg nyert. Az ő fia is legalább ilyen jó, csak nekik nincs pénzük/ idejük/ matektanárra…”

A magasan funkcionáló autista itt elakad. Nem érti. Hogy jön ide, hogy ki mit érez? Ráadásul akkor miért írták az ellenkezőjét? Elakad a matematikai képletben.

A MÖGÖTTES TARTALOM. Amikor azt mondod, az autista mindent szó szerint vesz. Valóban.

Ha Te azt mondod, befogadó vagy a romákkal, akkor nem tud mit kezdeni a hátuk mögött cigányozással. Ha azt mondod valakinek szemtől-szemben, hogy szép, akkor nem fogja megérteni, miért súgtok össze mögötte, hogy “deazértmégiscsakkövérítiazaruha” . Ha a főnököd az értekezleten még “Önnek maximálisan igaza van, Igazgató Úr”, akkor nem fog tudni mit kezdeni a szünetben “ez egy pöcs kettőnk közt” megjegyzéssel.

A képlet, amiből ő építkezik vagy tartalmaz valamit vagy nem. Nincsenek benne mínusz tartalmak, se rejtettek, se ellenkező előjelűek, se ki nem mondottak.

Ha ő megtanulja, hogy megdicsérjük a másikat, mert örül neki, akkor megtanulta. Nem tartozik hozzá érzelem, ez egy vegytiszta tudás. De érzelem nem csak pro nincs benne, hanem kontra sem, amit normáliséknak jó lenne észrevenniük!!

Azt állítjuk, kegyetlenek. Valóban, normális ésszel-szemmel nézve azok. Hiszen mennyire bántó tud lenni egy őszinte “nagyon megöregedtél”. Csak, míg ő megtanulja, hogy miket ne mondjon, addig a normális pont ugyanezt gondolja, csak helyette 1, mond valami teljesen mást “drágám, egy percet sem öregedtél” 2, háta mögött mondja ugyanezt.

Autistánk megtanulja, hogy segíteni kell a gyengéken, közösséget kell építeni, mert emberi társadalomban él, ahol ez a legracionálisabb döntés. Elsajátítja a hozzá tartozó gesztusokat “szervusz, mi újság, hogy vagy?” Ha párkapcsolatban él megtanul virágot venni a másik számára fontos ünnepekre / kedvenc tyúklábpörköltöt főzni.

Mert elfogadta, hogy a képlet ezzel a megoldással működik.

Megtanul mindent, egyetlen dolgot kivéve: azt, hogy normális ezt az összeset simán zárójelbe teszi, ha a külvilág nem kényszeríti rá. Képtelen értelmezni a normális egyetlen plusz elemét, ami annak cselekedetét minden esetben felülírja:

a képmutatást.