Olvasom, hogy a siker kulcsa a türelem. Olvasom, miközben sorban állok a postán és igyekszem múlatni az időt. Közben hallgatom, ahogy a postáskisasszony és az elfojtott hangon érdeklődő ügyfél a lakásbiztosítás lehetőségeiről értekezik. Bőven van időm, kivárom. Lehetőségem van próbára tenni a türelmemet és megvizsgálni a végeredményt.
Mármint a sikert.
Kíváncsi vagyok, mire jutnak. Mondjuk, közben szépen gyarapodik a sor mögöttem, de továbbra is teljes a nyugalom és várunk a sorunkra. Bármennyire is igyekszem diszkrét lenni, részleteiben értesülök a biztosítandó lakás méretéről, elhelyezkedéséről, sőt arról is, hogy a biztosítás tárgya legfőképp egy kutya, mivel az ablak mögött ülő ügyintéző, valószínűleg a pontosítás érdekében minden halkan elsuttogott adatot fennhangon elismétel. Már azt is tudjuk, hogy mikor jár le az előző biztosítás, és az sem titok, hogy az érdeklődő negyedévenként szeretne fizetni.
A lelkes postáskisasszony, valószínűleg a szigorúan betanított protokoll szerint 3-4 mondatonként elismétli, hogy valamennyi opcióról ajánlatot készít, kinyomtatja és papíralapon átadja majd tanulmányozásra. Így lesz majd lehetőség minden érintett számára nyugodt körülmények között, otthon átgondolni, választani. Felderülök, hisz ez már csak pár gombnyomás!
Sajnos azonban tévedek. Ez az információ nem váltja ki azt, ami ezután következik. Számszerűsítve és egyre emeltebb hangon elmondja a különböző alternatívák árát, éves, negyedéves és havi bontásban. A papírok még mindig sehol.
Hirtelen úgy tűnik zavar lép fel a rendszerben, mert egyszer csak felpattan és eltűnik egy ajtó mögött. Hamarosan azonban visszatér, elégedett mosollyal az arcán, egy lapot lobogtatva. Ja, hogy a nyomtató a hátsó helyiségben van? Logikus. Ez a séta, ajtón ki, vissza és papírlap – lobogtatás, ismétlődik valamennyi lehetséges variációra. Egyenként.
Közben türelem ide vagy oda, szép lassan elkezd felfelé menni a pumpa bennem. Igyekszem azzal elterelni a figyelmemet, hogy jobbnál jobb javaslatokat fogalmazok meg a Posta számára, az ilyen jellegű ügyletek hatékonyabb kezelésére. És igazából most már tényleg csak a kíváncsiság miatt maradok. Meddig tart még ez az abszurd jelenet?
A sor már az utcán kígyózik, amikor a legkülönbözőbb biztosítási ajánlatok kinyomtatott példányaival a kezében az ügyintéző hirtelen ráébred, hogy egy speciális kedvezményt is érvényesíthet mindezekben az esetekben. Így hát elkezdi a már kiszámolt, kinyomtatott íveken kézzel kalkulálni a 20%-kal csökkentett árat.
Nem hiszem el. És azt sem, hogy mindannyian, engem is beleértve, birka módjára állunk és üveges tekintettel szuggeráljuk az előttünk álló hátat, hogy vigye már az ajánlatait jó messzire innen és beszélje meg mindenkivel, akit érdekel, csak történjen már valami.
Vagy csak egyszerűen túl sikeresek vagyunk? Akarom mondani, türelmesek?
(mézes keserűcsokoládé írása)
Ha úgy érzed, Te ismegosztanád érzéseidet, gondolataidat, írj magazinunkba, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
