Elképzelem most magam egy olyan helyzetben, ami a hétköznapokon nem az én karakterem. De most mégis, hátha. Hercegnőképzőbe jelentkezem, képzeletben..
A ruhám:
Az életből merítek hozzá egy gondolatot. Nem olyan régen, csak úgy heccből, elmentem a barátnőmmel menyasszonyi ruhát próbálni. Válogattam a szép ruhák között, valami „ sportosabb ” fazont kerestem. Azt gondoltam, a habos babos csodák rajtam inkább adnának okot röhögőgörcstől származó, patakokban folyó könnyekre, mintsem a meghatódottságtól származó, amolyan elmorzsolni valókra. Felvettem többet, nem jellemezném az összhatást. Utoljára, kíváncsiságból belebújtam egy hatalmas abroncsosba és elállt a szavam. Azon túl hogy nagyon kényelmes volt, úgy éreztem és láttam is a tükörben, hogy ezt rám öntötték. Soha nem gondoltam, hogy valaha ezt fogom érezni. Döbbenetes volt. (Itt egy mondat erejéig kitérnék egy gondolati mellékágra : ha én ennyire nem jól ítéltem meg a hozzám illő darabot, akkor vajon elképzelhető-e, hogy mások teljesen máshogy látják a külsőm, mint én a tükörben? )
Egyszóval a ruhám, az teljesen biztos hogy, hatalmas, abroncsos, habos-babos, gyöngyös szépség lenne.
A frizurám:
Olyan édesek a jelmezes filmekben a szőke, loknis hajú, törékeny szépségek. Na én pont ilyen hajat viselnék a fejemen.
A járásom :
Suhannék hosszú ruhámban, mint egy kecses őzike. A sűrűn vett táncórák feljavítanák az amúgy igencsak hanyag tartásom. Ezt még elképzelni is jó. ( A nézését meg a járását c. zenei alkotást rólam írnák meg, ebben biztos vagyok )
Az ékszereim:
Gyémántok lennének rajtam. Mindenhol. És csakis. Alább bizony nem adnám. A nyakamban minden bizonnyal , a Titanic c. filmben is szereplő „ Óceán Szíve „ gyémánt lógna. Persze nem mindig, mert úgy képzelem, van súlya. Ez rontaná a tartásom. Azt pedig nem engedhetném meg magamnak. Az hová vezetne?
A modorom:
Makulátlan múltú francia nevelőnőm lenne. Megtanítana az illemre azt hiszem.
A kisugárzásom:
Az nem biztos, hogy lenne, de cserébe lehetne gyönyörködni a csodás gyémántjaimban.
A sminkem:
Lássuk csak. Nem, nem vágyom vakolat vastagságú rétegre az arcomon. Maradnék a természetesnek ható enyhe sminkeknél.
A munkám:
Azt hiszem egy hercegnő nem dolgozik. Hogy mivel tölteném a napom, azt nem tudom. De biztos szigorú szabályok és hatályos határok határoznák meg a napjaimat. Mennék lovagolni. Az jó ötletnek tűnik.
A barátaim:
Lennének vajon? Vagy csak komornák? Társalkodó hölgyek? Ez nem hangzik túl jól.
Folytatnám a sort, de a képzeletbeli ruhám alatt, mint a középkorban a parókák alatt, megannyi tetű és bolha kezdte csípni bőrömet. Lehúzom inkább mielőtt magamra húznám, maradok hétköznapi lánynak. Gyémántok nélkül.
Fekete Macska írása
Gyere, írj Te is. Inspirálót vagy elgondolkodtatót. Küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot. Minden gondolat, érzés számít. A Tied is!
Arlette
