2018 címszavakban:
Az érmes gyerek a fészen.
Amikor dobog az a bizonyos anyai szív. Büszkén. A közösségi oldalon. S közben pont nem veszi észre azt, hogy ebben ugyan semmi közösségi nincs! Amikor egy pillanatig sem gondol arra, hogy érmeket többségében a középosztálybeli, fehér, jó képességű, rendezett családi hátterű gyerekek visznek haza. Vagyis, a többség nem. Azok nem, akiknek sérült gyereke született, ahol a hétköznapok is hősies erőfeszítést igényelnek. Azok sem, ahol nem telik karate órára, jelmezre, útiköltségre meg kísérő szülőre, aki hurcolja a kölkét egyik különóráról a másikra, míg megtalálják, amelyikben ügyes. S azok sem, ahol teljesen átlagos gyerekek élnek. Mint általában az emberek. Tudjuk, amiből az átlagos kifejezés is születik. Olyan, mint bárki más.
Mármint, nekem nem. Nekem nyilván nem. Ő az enyém. Ők az enyémek.
S igen, miért ne örülhetnék én a másik sikerének? ÉN valóban örülök. NEKEM tényleg nem fáj a más boldogsága. S persze, hisz ők a barátaim, akik látják a gyerek sikereit, miért nem örülnek?
Én csak azt érzem, minek presszionáljak másokat…
Mert torz kép, amit mutatok. Mert mindenki csendes, aki küzd. Akinek bánata van – kivéve, ha politika, mert akkor köpköd- akinek az élete nem Balin telik, akinek a szelfije nem kortalan ( sőt, évről évre mutatósabb). Sőt, annak is torz a képe, akinek az élete Balin telik, mert nem mutatja meg, mi annak az ára…
Régebben legalább csak 20 évente az osztálytalálkozón kellett azt kamuzni, szépek és okosak, no meg tehetségesek a gyerekeim, a házasságom meg csodás, ma meg már napi szinten posztokban kellene tenni ugyanezt. Ez azért elég megterhelő 🙂
CSOK-os ház, CSALÁDOK ÉVE
A disznóhizlalda jutott eszembe erről a csodás konstrukcióról. ahogy benyitsz az ólba, s megszámlálod, hány malackát termelt a jó koca. Épülnek a csok-os lakóparkok: 83-nm, 1+3 félszoba, 1+4 félszoba, lehetőleg ikerház, mert az olcsóbban jön ki az építtetőnek, egy fala legyen közös, így a tárolók érnek össze. Valóban, a “kádárkocka” se szolgált mást, mint ahogy a lakótelepen a Szomszédok teleregényben kiutalt lakás sem másra épült, mint keltetőnek. S költöznek is szorgalmasan a lakók, írják alá a plusz 1-2 gyereket a meglévő mellé, mennek a Pest megyei agglomerációba, ahonnan majd bejárnak az urakhoz Lidl pénztárosnak. Közben persze néha a rendőrt hívják ki a családi késeléshez, mert azért, ha a szeretet mellett 10 év kötelező lakcím, jelzálogjog és törlesztő köt össze, akkor néha az indulatok elszabadulnak. ( NEM adhatod el 10 évig a csok-os házat, nem lehet se a Te, se a gyereked bejelentett lakcíme más, plusz a mondjuk 20 éves törlesztőrészlet…)
S, hogy ettől jobban gyarapodnánk?
A válasz, egy szóban: NEM. Minden ezzel foglalkozó kutatás azt mutatja, a vállalt gyerekszám nem nőtt érdemben, pusztán a előrébb hozták azok, akinek eleve szerepelt a terveikben, plusz kevesebb szülőképes korú nőre esik több gyerek, ami magasabb termékenységi számokat produkál. De az igazán nagy bajok nem a kettőből három gyereknél vannak, amit a csok tol. Két csoportja van a nőknek, ahol történhetne változás, s amikre ez nem hat. Az első, akiknél az első gyerek után nincs tovább. Ők vagy az elsőt is későn észbe kapva szülték, vagy nyögve-nyelősen vagy bármi más okból, de megállnak a második előtt. Ők azok, akik tervezni még kettőt terveztek, osztán a végén annak az egynek is örültek. Az anyaság élményét, ami a legnagyobb motiváció szülni, egy is meg tudja adni. Régen se azért szültek 8-at mert élmény volt, hanem mert abból is csak kettő maradt meg, plusz nem tudták megakadályozni a terhességet elég hatékonyan…Az összes fisz-f@sszal, amivel ki lehet egészíteni, pláne teljes értékű élménnyé válik egy gyerek is, főleg a középosztálytól felfelé. Minek oda még egy gyerek? Csak vernék egymást, meg hangosak lennének, ez az egy jól mutat a képeken, de legalább eljátszik csendben a telefonján, aztán meg el lehet vinni edzésre- Föld körüli útra- fuvolázni, s jöhetnek az érmek a nyakába… Időt bármennyit el lehet vele nyeletni, de mégse olyan fárasztó, mint három kölyök..
A másik csoport, én őket sajnálom igazán. Ők a Ráérek szülni cikkek alapjai. Akik tényleg azt gondolják, van még idejük. Még élhetnek, karriert építhetnek, tanulhatnak, s majd 35- 40 körül elég lesz ezzel foglalkozniuk. Hisz annyi minden izgalmas várja még őket az életben. Amit a kormányzati propaganda, ha teljesen bénán is, de próbált megfogalmazni a “szülőnek lenni kaland, éld át” plakátjain. Ezek a lányok azt hiszik, nem fogják lekésni. Mire ráébrednek, addigra meg sokszor késő… Olvass bele Kaptiány- Spéder írásába, ahol azt írja, 8%-ról 16%-ra emelkedett az egész életükben gyermektelenek száma. Gondolj bele, ezek már nem ezrelékek! Ha 10-ből csak 1 nő is van, aki szeretett volna gyereket, de lekésett róla… gondolom, józan ésszel senki se szeretne az az egy lenni!
Ja, még valami. Ők írnak arról is, hogy a roma nőkénél IS csökken a vállalt gyerekek száma, a korábbi 4 feletti számról már ők is csak 3-ig jutnak el. S, ne lepődj meg, de az okok roma- nem roma nőknél mennyire hasonlóak: iskolázottság a neve. A gyerekvállalás- nem vállalás egyik fő oka az iskolába járás. Vagy nem járás.
Én azt gondolom, az igazi vesztesei nem a roma nők, akiknél megszületnek a gyerekek hanem a fehérek ( huh, most rasszista vagyok?), akiknél nem.. Náluk az iskolába járástól kevesebb gyerek születik a “döngölt padlóra”, nálunk, középosztálybeli fehéreknél meg több születik a sok-sok diplomától kémcsőből vagy sehogy se… Akkor kik is az igazi vesztesek????
VIDÉKIEK PESTEN. INGATLAN ROVAT
A kedvenc topikom a “minek költözik minden vidéki az én nyakamra” témakörből. DE ,hogy közgazdaságtani alapokon vagy valami hasonlón közelítsem meg: Oké, hogy itt jobban keresel. Meg egyébként is, ez jár Neked. Sőt, ez igazából csak ugródeszka Noew york-Párizs- Tokio és a hajad még mindig tart előtt. De, hadd hívjam fel a figyelmedet pár apróságra: ha nem szülsz, akkor oké, tényleg megéri. Már, ha neked ez megéri… egyébként viszont, az egész szívás lesz: anyagilag, mentálisan és érzelmileg is. Az, hogy kiküzdöttetek egy 30 milliós, kétszobás lakást valamelyik lakóparknak csúfolt torzszülöttben, ahol a 8. emeleti lakásodban, ha mind egyszerre akarjátok majd lehúzni a sz@rt a vécén, akkor víznyomás se lesz ( mit gondolsz, mégis miből fog a kivitelező jól kijönni, ha infrastruktúrát is fejlesztett volna a környéken, egy vasa se lenne belőle), még csak a sztorid eleje. Ha nem tudod felköltöztetni plusz anyádat is, hogy legyen, aki vigyáz majd a gyerek(ek)re, akkor neked annyi. Ha viszont már nekik is kell lakás, akkor az egész projekt elvérzett. Mondjuk, ráugorhatsz a koca bizniszre, s a kertvárosi lakótelepedről kiköltözhetsz az agglomerációs hízlaldás lakóparkba, a többi csok-os mellé. Igazi, hamisítatlan iskolaudvar feeling egy ilyen környék.
Egyik nap szembejött velem egy plakát, szerintem direkt ostoba vidékire szabva. Nagy betűkkel kiemelve: LOKÁCIÓ. Láttam is magam előtt, ahogy egymásra néz apu és anyu, majd mondja: Te, ezt nézd, nem semmi, ennek van lokációja is…!
Aztán a kedvencem, miután felkötöztek Pestre, jön az “itt büdös van, zaj van, nem bírok aludni”. Idejön és kritizál. Természetesen, miután nem lokálpatrióta, sőt gps nélkül semmit sem talál meg a környéken, így értelemszerűen hozzá se tesz a lakókörnyezetéhez semmit. De legalább a saját települését, ahonnan eljött is hagyja szétrohadni, mert ott MÁR nem él, csak a kolbászért jár haza. Így egyikhez sem tesz hozzá. Rendes egyszeri jóléti egoistaként minden kell neki, de semmit sem ad érte. Mindenhonnan kivenni szeretne.
Mondjuk, össze lehetne őket kötni a pöstivel, aki meg vágyik a madárcsicsergésre, majd kiköltözve a “ződ”-be az önkormányzatnál próbálja betiltatni a disznótartást, mert büdös…
Puzsér Róbert NEM rasszista.
Lehet, hogy klubtag az autizmus spektrumzavaraiban, sőt egyre biztosabb vagyok benne. De nem velejéig romlott, ellentétben a vele szemben ülő, polkorrekten fogalmazni remekül megtanult gazemberekkel szemben. Kiemelni tőle a “döngölt padlóra szülést” meg a “ne a nyomort segélyezzük” és átfordítani arra, hogy cigányokat akarna sterilizálni egyszerűen gazság. Az a mondat, hogy “ne azt támogassuk, hogy szül, hanem azt, ha nem” teljesen mást jelent”, bárhogy próbálják őt szétszedni ezért. Én értem, amit mond. A jelenlegi támogatási rendszer nyomor kompatibilis, ha nem bizonyítod eléggé lelkesen ,nyomorult vagy akkor boldogulj magad. De, ha elég jól tudod bizonyítani, hogy az vagy illetve azért jár segítség, akkor azzá is válsz…! Hol merült fel a gondolata, hogy a segélyezést / támogatást / nevezd, aminek akarod lehetne kötni bármi máshoz, mint sz@rhoz? Értsd, a kétgyerekes romát ki és miért támogatná? Oktatását neki vagy bármelyik családtagjának? Ha ha ha! Hisz nem rászoruló! Minél erősebben- jobban tudod bizonyítani, hogy rászorulsz, annál ördögibb a spirál és annál jobban húz le minden, ami körülvesz!
Mi lenne, ha létezne gyerekfüggetlen támogatás? Igaz, ezt hívják esélyteremtésnek, s ezt teszik Nóráék…
SÉTÁLÓ BUDAPEST
Ha sétálunk, sétáljunk igazán! Ha rajtam múlna, nem csak az autósokat tiltanám ki a városból, de a tömegközlekedés megállóit is ritkítanám. Na akkor valóban elgondolkodnának rajta, érdemes-e felszállni. Amióta lift van az épületekben képes mindenki egy emeletre is beszállni. Az IKEA félemeletét is mindenki mozgólépcsőn teszi meg. Ha már alakítunk, akkor legyünk kemények: minden második buszmegálló kuka, minden villamosmegálló hello… S akkor végre valóban eljön a sétálás ideje, nem pedig csak az autósok cseszegetése történik. Viszont, ha már megint a Budapest- szmog- túl sokan autóznak a téma, akkor visszatérhetünk a korábban emlegetett “vidékiek Pesten” vonalhoz is. Az, aki a Zeneakadémiát nem tudja bejelölni a vaktérképen, aki a hidak neveit nem tudná sorban és sorolhatnám a kvízműsor kérdéseket, az nem való kulturális fővárosba. A jólétet senkitől sem sajnálom, részemről elsők közt támogatom a munkahely teremtést bárhol, ami a fővároson kívül esik. 🙂
Nem az változott, amit a világról gondolok. Vagy amit tudok gondolni. Az sem, hogy tudom, a gondolataimnak sokszor éle van, a megfogalmazásának pláne, s nem célom másokat bántani vele. “Emberek élnek ,ahogy tudnak” hangzott drága barátom szájából. Ma már nem érzem fontosnak mindenáron elmondani, amit gondolok. S ez nem megalkuvás. Emberség talán? Nem tudom.
Az a mindent kritikusan szemlélő lány mostanában eltűnt. Boldog talán?
Lehet.
Remélem Veletek, Veled is megtörténik. Szóljon a 2019-es éved mindarról, amit szeretnél!
A legjobbakat kívánom hozzá.
Arlette
