Ma éjjel azon gondolkodtam, hogy nem akarom elvenni ezt a csajt. Megőrülök a gyerekétől meg attól, hogy osztozni kell a figyelmén vele. Egy kisgyerekre vagyok féltékeny, felnőtt férfi létemre, de riszálni meg szeretek vele a többi csaj előtt! Inkább rosszat akarok neki, azt akarom, hogy ő is vendéglátós legyen, mint én, hogy ő is szívjon.

Pont, mint a nagynéném, válaszoltam magamban, mert neki is mindig az kellett, amit én kaptam, házas asszony létére. Ugyanúgy robogót akart, mint amikor én kaptam egyet 14 éves koromban. –válaszoltam magamban… De hát miért nem vette meg magának akkor?
Szóval, még mindig azon gondolkodtam, hogy mit ehetek ezen a nőn – azon kívül, hogy igazi mindene –, azt hogy állandóan kávézik, vagy hogy még mindig ugyanolyan, mint mikor megismerkedtünk? Csak a haja színe változott meg, semmi más, és ma kiborultam, mert még a harmadik szemét is (azt a jó nagy foltot a homloka közepén) is el fogja tüntetni… Miről fogom megismerni ezek után? Mesélte, hogy a fodrásznál még a kolleganő is átnézett rajta, mert nem volt épp rajta a névjegyéül szolgáló szemüveg…

Nem, továbbra sem akarom, mert akármilyen hülye tervem is van, meghiúsítja! Nem elég, hogy semmi életem, még le kellett szoknom arról a rengeteg pálinkáról is, amit munka közben kötelező meginnom a sok idióta vendéggel… Volt, hogy semmi mást nem kaptam reggelire, csak egy adag sört meg belém töltöttek pluszban egy adag kávét is, és ennyi volt, most meg, ennyi idő után merem csak elhinni, hogy tényleg megehetem a hűtőben állandó jelenlétükkel tüntető kenyeret és házi baracklekvárt…

Tényleg olyan rossz itt nekem, hogy néha nyaggatnak ezzel azzal, mikor a vállam meg alaposan tönkreteszem, akkor mégiscsak van valaki, aki rám töri az ajtót, ágyba hozza a csokit, teát, gyógyszert, szóval olyan szörnyűséges ez? Cserébe semmi mást nem kellett tennem, csak utána vinnem egy kulcsot az irodához, ahol dolgozik és ma éppen az új okos TV-t próbálta ki, mert kötelező?

Vajon kibírom-e, hogy egész életemben az anyósom és az apósom fejét kell bámulnom, mert haza nem voltam hajlandó vinni – nem is jött volna velem, ott volt a rossz sógor, ráadásul épp a kanapén parázott valamitől, amit megint igazán megélt, annyira dühít, hogy egyetlen rossz álomtól is épp azon töri fejét, hogy kinyírja magát – és még az unokaöcsém is egyszerre hányt meg fosott, szegény, szegény én…

Ekkora befolyással vannak az emberre a szülei, hogy ha egyetlen egy rossz szót is mondanak az adott jelöltre, akkor a nőm máris fülét farkát behúzva kicseréli a zárat az ajtón és összepakolja a cuccom, hogy ha akarok, tényleg mehetek bármikor, bárhova?

Ilyen szabadságnak vajon mi az ára? Az életem tényleg kidobom az ablakon, hogy ha őt választom, azok után, hogy a volt menyasszonyom Porschéban üldögélve rohant tüntetni, míg engem az enyém az új horgász sapkámban kísérgetett felkötött vállal a Duna partra romantikázni?

Olyan rossz ez, de most igazán? Olyan szörnyűséges a házasság, hogy az utolsó haveromról, akit orrba szájba csalt meg a gyerekes nője, is le kell mondanom, mert aki így beszél róluk, az (Csernus szerint is) igen, bizony hogy tehet róla, hogy ilyet választott, akkor meg min lepődik meg mégis? Nincs is kit szidni, tessék szépeket álmodni, lefújni a wc-ben a szellemeket, megingázni a jövőt és cigizni az erkélyen…

Adams