Nem vagyunk szociálisan érzékenyek. A saját alacsony fizetésemen nyíkni nem az. A saját gyerekem pedagógusait köpködni és siránkozni az online oktatás semmire se valóságán nem szól még a máséról, csak a saját kölkömről.

Én, Én, Én… ez nem Mi, baromira nem az!

Hogy általános jólét hiányzik-e ahhoz, hogy képesek legyünk más bajára is nyitni vagy alapból vagyunk ennyire atomizáltak, önmagunkra fókuszálók, talán sose fog kiderülni. Vagyis, de. Lehetne. Változhatna valami…

Például ezzel az Előválasztás 2021 nevű vidám összejövetellel. Ami arról szól- elvileg- hogy keressünk egy olyan, rajtunk, a saját nézőpontunkon és véleményünkön, meggyőződésünkön kívül álló  közös nevezőt, ami a MI-ről szólna. S ráadásul távlatilag, azonnali, kézzel fogható haszon nélkül.

Na, meg is vagyunk fogva rendesen!

Meghallgattam a Partizán exkluzív interjúját Karácsony Gergely és Márky Zay Péter részvételével, miután Karácsony visszalépett a miniszterelnöki jelöltségtől. Ha van rá másfél órátok, ne hagyjátok ki. Hozzáteszem, inkább erre lehetne másfél órátok, mint egy pörkölt elkészítésére vagy a gyerekek még egy különórára elhurcolására vagy a közösségi oldal csesztetésére…

( https://www.youtube.com/watch?v=gGgLg86Iu98 )

Drága statisztika tanárnőm szájából hangzott el a mondat “Minden statisztika hazudik”, s mennyire igaza volt ! ( KSH-nál dolgozva, csak jól látta, miből mit varázsolnak..) Ha valaki, Karácsony pontosan jól láthatja, közvéleménykutatás, átlagember megkérdezés, mire számíthat. Itt van ez a Szabolcsból jött, hosszú lábú,intellektuálisan hosszú ujjú értelmiségi, akinek a szellemi téren zajló csatározások az erőssége. Az intellektuális vita. Ez a srác, aki elviheti a városi értelmiségit, a fővárosi életképes vállalkozói, befektetői réteget, a nyugatot nem csak híréből ismerő európai ( vagy arra vágyó) polgárokat.

Röviden idézve Karácsonyt: “Van egy végtelenül kirekesztő, Európa-ellenes, korrupt és gonosz rendszer. És ennek a lebontására egy nagyon széles társadalmi többséget kell létrehozni”  Majd az ATV beszélgetésből ” egy 100%-ig elszánt jelölt nélkül nem lehet jó kampányt csinálni és én ebben a kampányban akkor  voltam önazonos, amikor arról beszéltem, mi az én vízióm”

Ő nem akarta ezt, legalábbis nem izomból. S ezzel esélytelen vidéken, ahol a gondolkodó ember eszmei tartalmú vívódását puhapöcsségnek, a kompromisszumra készséget gyávaságnak, a hibázás beismerését alkalmatlanságnak, férfiatlannak tartják. Egy igazi férfi nem sír, nem nyavalyog, határozottan tudja, mi kell a másiknak. Ha nő, akkor pláne pontosan tudja, mi kell neki és hol a helye ( bocs, kikakukkolt a feminista a politikai elemzésből).

Na, ha ezt szeretnénk, akkor erre van nála alkalmasabb embör. Itt ez a Márki-Zay Péter. Na, ez igen. Faék egyszerűségű, hét gyermekkel, sűrű sötét hajjal és sötét bőrrel, a hangja mély, a mérete pont jó, se sok ,se kevés. Ez a mi kutyánk kölyke is lehetne. Ha már kutya, “MZP nem olyan gáz, mondhatnánk a kutyuk..”

Ez az ember élt Európában és azon kívül is. Más a perspektíva. Ettől még nem mond sokszorosan összetett, bonyolult mondatokat- főleg szavazóknak, nem fenyeget senki jelenlegi kiváltságos helyzete elvételével sem. Jolly Joker.

“Semmiben sem leszünk rosszabbak, mint a Fidesz, csak jobbak. ” “Felháborít, hogy lopnak, de én most akkor többet fogok fizetni adót?…s emiatt fog a Fideszre szavazni” “Semmit se rontsunk el, amiért az emberek támogatják vagy szeretik a Fideszt”.

Huh. No, itt aztán nem maradt kétséged, ez nem egy belső vívódás, őrlődés, hanem nyíltan vállalt cinizmus. Ez az ember nemhogy két lábbal áll a földön, de inkább négykézláb. Semmi illúziója, se a választópolgárairól, se a saját szerepéről. Ez egy kib.szott matekos! Ha szerencsénk van és lesz hat párti együttműködés, akkor talán MZP az az “élősködő”, aki legalább életben tartja a gazdatestet. Vagy hívjuk ezt megfelelően kompromisszumképes politikusnak, ha így szebben hangzik.

De, bármennyire fáj is elfogadnom, ma, Magyarországon ennek az embernek van esélye Orbán Viktorral szemben. Egy matekosnak. Nem lánglelkű forradalmároknak.

Két mondat a többiekről, akiket nem hagyhatok ki: a Kutyák pont olyanok, mint én. De az irónia, a szarkazmus az energia ugyan, s még aktív is, de nem pozitív energia. Nem előre visz, csak segít a saját nyomoromat elviselhetőbbé tenni. De az alkoholnál igazából alig jobb. Ez is egyfajta menekülés a konfrontálódásból, a beleállásból, az érdek képviseletből. Abból, hogy merjük valóban elhinni, változhat valami köröttünk. Inkább gyártunk a sz.-rra egy mémet, nevetünk vagy iszunk egyet a bánatunkra. De ezzel konzerváljuk és elfogadjuk azt.

DK számomra egy fikció. Ha valaki él házasságban, nem meri azt mondani, létezhet két ember közt évtizedeken keresztül tartó, működő rendszer minimális gondolati közösség nélkül. Ha pedig van gondolati közösség, akkor már rég rossz… Dobrev Klárának én örülnék a legjobban, ha végre nőre is nyugodtan mondhatnék igent. De nem tehetem, akkor sem, ha legnagyobb bánatomra maradhat ez továbbra is a férfiak játszótere.

Orbán Viktor huszonévesen imádtam. Járt az agya, gyors volt a beszédje. Szerettem hallgatni, iszonyú örömmel vettem, mikor felkerült a politikai palettára. De az ő lendülete, nagyravágyása egy mini Napóleoné, akit már rég nem érdekel, a saját céljaiért kin kell átgázolnia.. miközben továbbra is zseniálisan okos, félelmetesen jó játékosnak tartom.

Biztos vagyok benne, bárki lesz is a nyertese a 2022-es választásoknak, mindenkire nehéz idők várnak. Annyi mindent söpörtünk a szőnyeg alá az elmúlt ( ami jól esik, olyan évet írsz ide) alatt, hogy lassan pofára esés nélkül járni sem lehet rajta. A pandémia alatt analfabétává vált gyerekektől kezdve a lecsúszás szélén álló CSOK-os családokon át a valóságban döglődő gazdaságunkon keresztül minden  bajban van.

Olyan ez, mint egy már rég nem működő házasság, ahol még közösek a szép posztok a közösségi oldalon, de valójában már csak a rettegés tartja össze az egészet. A nagy, közös rettegés, meg a szerencsevárás, hátha egy szép nap minden gond eltűnik magától…

De az idő sose old meg semmit.

Menjetek, vegyetek részt az előválasztáson, szavazzatok meggyőződésetek szerint. Vigyétek a demens szüleiteket is, mert bár lehet, nekik már rohadtul mindegy lesz, de az unokáiknak talán nem annyira!