Hogy is állunk, Mici néni?
Születtem az Alföld egyik szegény sarkában, a szocializmus kellős közepén, egy háromszáz éves, Portugáliából bevándorolt család utolsó sarjaként.
Voltam egy városnak csúfolt nagyközségben falusi gyerek, falusi iskolában.
Elit gimnáziumban rossz tanuló és kollégista.
Szakmai évfolyamon brillírozó.
Frissen végzett, karrierről álmodó.
Hősszerelmes és álmokat kergető.
Alkoholista, olcsó kis lotyó és idegi alapon asztmás.
Reménytelen helyen, reménytelen körülmények közt dolgozó és élő.
Nyugaton feleség, elsősorban anyagi okokból.
Nagyvilági, Európában röpködő, Harrodsban vásárolgató dáma.
Hősszerelmes rosszkor, rossz helyen.
Alkoholista, válás előtt álló nő.
Okosan szerelmes másodszorra is feleség.
Karrierista, társasági életet élő díva.
Megrendült, gyászoló barát.
Csodáért hálás kismama.
Boldog egy gyermekes anya.
Újabb csodáért hálás kismama.
Boldog két gyermekes anya.
Szakértői bizottság előtt megsemmisült, tartós fogyatékkal élő gyermeket nevelő anya.
Hozományaként porrá rombolt házasságban élő feleség.
Kisgyermekeket nevelő, elszigetelt, magányos anya.
Összegyűrt szárnyait vasalgató, fogalma sincs mi lesz nő.
Mennyi az idő, Mici néni? Hány életet kell még élnem?
Gólya írása
