… nyitott tetős kis sportautóm és egy hotelt vezetek – tehát nekem mindent lehet!

Hadd szögezzem le, megvolt nekünk is a magunk mélypontja, mélypontjai. Úgy mentünk neki az esküvőnek, hogy 24 órán belül el is válunk… Ehhez köze van annak a ténynek is, hogy mióta eljegyeztek, egyfolytában nyomultok! Soha ilyen vonzó egyedülálló anyukaként még nem voltam, pedig százszor jobban néztem ki, mint most.

Zsolt, és ő most kivívta, hogy saját nevén szerepeljen, beállt a sorba, csak ő a legmélyebb pont UTÁNI pillanatot találta meg… De hadd kezdjem az elején. Felugrott pár kiló és a hajam is lenőtt, így a mellem mérete megugrott párhuzamosan a hasaméval valamint köznevetség tárgyaként szerepeltem a hatvan darabos Facebook ismeretségemmel, az öreg menyasszony – fiatal és ismeretlen vőlegény szindrómáról nem is beszélve, ráadásul nem várt terhességem miatt munkaképtelenné váltam: épphogy határ feletti alacsony vérnyomás, állandó rosszullétek, ne kelljen már sorolni, igencsak veszélyeztetett kategória…

Képzeljetek csak magatok elé, máris meghízva és szédelegve, állástalanul, nem kissé szorongva, ahogy az újszülött osztályra fektettek be, mikor abortuszért álltam sorba a többi (egészségügyi) kaparásra váró nővel, csak pénzünk volt a násznépnek hála, az is kevés a saját vállalkozásba történő átmenésbe, szóval mit is tehettünk volna?

A lehető legrosszabb kétségbeesett reakciót váltotta ki belőlem: megnöveltem az ismeretségem számát hatvanról hatszázhatvanra.

És özönlöttek, özönlenek az üzenetek a mai napig! El se hittem, hiszem. Rózsa, kávé, álló f@sz, b_sználak, amit akarok, minden, ami nem volt meg egy évvel ezelőtt, mikor biztos állásom és egészségem volt.

Már megint milyenek vagytok ti férfiak, és milyenek mi friss házas nők? Újdonsült macskánk a tanú rá, mennyi vita és veszekedés volt a közös ‘megnemszületett’ gyermekünk kapcsán meghozott (jó) döntés miatt és amiatt, hogy itt állunk mindketten állás nélkül, indulónak egy csírájában elfojtott mozaikcsaláddal, egy (nem általunk) megkínzott, bolhás, bűn rossz égetnivaló csibész macskával, egy agyrázkódásos és igencsak problémás gyerekkel és akkor jönnek a nagybetűs FÉRFIAK a válogatott üzeneteikkel!

Unalmamban jól keresni akarván, elkezdtem felpakolni, mint egy zsibvásár alkalmával, a babaholmikat, sosem hordott bundát, gyerekágyat, kinőtt gyerekruhát, ronggyá olvasott mesekönyveket valamint akármit, ami a felújítás előtt lommá avanzsált, hogy majd én jól eladok mindent, addig sem unatkozom így a friss házasságom ki tudja hova növi ki magát, de enni azért kell felkiáltással.

És jött Zsolt! Miután széttrollkodta pár további álló (de mire is?) kuki a ping pong asztal hirdetésem, jött egy újabb ember, már annyit se nyögtem ki, hogy „Szia”, máris írt tovább. Válaszoltam, hogy állj már le, férjem van és gyerekem, erre jött, hogy ő „a százból egy” és „felrak a csopikba”. Hogy mit is jelent ez? Gyorsan megtudtam, nemcsak mert megzsarolt ezzel vagy inkább megfenyegetett? Hanem mert hála a sok új ismerősnek, kiderült, az új trend lefotózni a privát beszélgetéseket és egy az egyben (ízlésesebbek nevet arcot kitakarva) feltenni az ismerőseinknek, égetés vagy egyéb aljas szándék által vezérelve…

Ez az új trend? A „CSOPIBA RAKLAK”? Magyarul lefotózza a kis beszélgetésünket és felteszi valami zárt kis közösségbe, ez volt a nagy trükk.

Gratulálok! Micsoda játék! Hogy ne kapjak röhögőgörcsöt rajtad Zsoltikám? Tegyél. De váltsd be fenyegetésed, idézz szó szerint, miszerint a kedves eszmecserénk alapján úgy fogok szerepelni, mint „flegma”. Meg is írtam ott is, itt is üzenem: fiam van és fiatalabb férjem, milyen legyek mégis??!!

Te meg kikerültél ide.
Üdv a magazin oldalán!