Ennyi elég Belőled -a szerető.

Valamilyen hivatalos üggyel kezdődött. Átmentem hozzá. Megbeszéltük,  mi szükséges még az ügyintézéshez, de ő egyfolytában csak röhögött. Nem is értettem, hogy min, mert nem vagyok egy igazán vicces srác. De a többi kolléga se értette… Leveleztünk, cseteltünk, egyre többet voltunk kapcsolatban, gyakran együtt is ebédeltünk és nekem egyre jobban tetszett…

Az életvidámsága, a humora, a lazasága és úristen milyen kisugárzása van! Tudtam, hogy férje és gyereke van, úgy irigyeltem a férjét…!

Nekem barátnőm van. De ott van még Kata, aki azt akarja, hogy hozzáköltözzek és Anita, aki nem is ismer, de szerelmes belém és a feleségem akar lenni. Túl sok a stressz. Túl sok a nő és túl sokat akarnak. Szétszednek. Nem tudok nemet mondani nekik, pedig rendbe kellene tenni az életem. Túl sok az elvárás, a munkahelyen is…

Ez sok nekem, de nem tudok változtatni rajta. Sokszor érzem azt, hogy mindenki utál és senkinek sem vagyok elég jó. Nem szeretnek és nem értenek meg. Ilyenkor legszívesebben elbújnék a világ elől. Ő sokat segít, feldob, de családja van, soha nem gondolok rá komolyan. Egyik nap akarom őt, másik nap már nem kell, de ezt sose fogja megérteni.

Szinte azonnal kockára tette a családi életét miattunk, de nem értem, mire kellek neki. A legkönnyebben a “Te más vagy” lemezt veszi be, bár sokszor kinevet, ha ezt mondom.

Hogy megvolt-e? Meg hát! Neki nem volt jó, nekem meg semmivel se jelentett többet, mint bármelyik másik. De nem hülye, ezt ő is tudja. Istenem, az agyamra mennek a nők! Anita egyfolytában üzenget, sokszor csak napokkal később válaszolok neki, mert nem akarom megbántani. Ő viszont úgy fel tud izgatni. Pedig csak annyit csinál, hogy a szájába veszi a toll végét vagy a szívószálat, de először csak a hegyét. Nem titkolja, hogy csak játszik és hogy ezzel mi a célja. Spontaneitása olykor megijeszt, utálja a felszínt, azonnal a sűrűjében akar lenni, de ez nekem túlságosan komplikált.

Nem akarok ennyire belemenni, bőven elég a felszín is. Bárcsak ne lenne családja!! Féltékeny vagyok a férjére, folyton csak szeretkeznek. Én akarom ágyba vinni. Persze mást, többet sosem akarnék tőle, de azért jobb lenne, ha nem lenne családja. Irigylem őt. Egy csepp bűntudata sincs. De hát sokkal könnyebb az élete, mint az enyém!!

Keveset akar, mégis sok ő nekem. Nem is kell igazán…

(Trilógia. Feleség itt, férj itt.)


Ha Te is úgy érzed, írnál. Verset, novellát, vallomást. Vedd fel velünk a kapcsolatot.

                                                         Arlette

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva