Ismeretségi körben elhangzó beszélgetés. Szoptatás után ,szülés után, középosztálybeli pár KÖZÖS döntése: megcsináltatjuk a mellünket. Mármint mondja a férfi. A mellünket.
Egészen új dimenzióit látni a házastársak közös gazdálkodásának. Már nem csak a közös vagyon tart össze, lassan kialakul az a nézet, minden maradjon családon belül. A szex is. S ezt hogy másképp lehet megtenni, mint a szüléstől kissé lelakott nőből csinálunk versenyagarat, majd visszahelyezzük rá női ékességét, miután elérte a nulla %-os zsírtartalmat.
Nem dobjuk ki, nem cseréljük ki. Túl sokba kerülne. S, ha valamit, ezt biztosan megtanulta a modern nyugati ember: a vagyon nem árt, sőt, sosem lehet elég. Az osztozkodás kis kelet- közép európai jólétünkben a férfiak számára egyenlő az öngyilkossággal a nőpiacon, a nőknek pedig az elszegényedése áll küszöbön tőle.
Hogyan oldhatjuk meg egyszerűen, költségtakarékosan ezt a helyzetet? Optikai tuning a meglévő párunknak. Mármint a pár nő tagjának. Ez amolyan win-win pozíció, nem? A nő végre nyugodtan lapozgathatja tovább a nőmagazinokat, nem kell másodosztályú áruként tekintenie magára, a férfi pedig a tíz évvel fiatalabbra cserélés herce-hurcájától kímélte meg magát.
Ne legyünk álszentek. Ez továbbra sem fogja megvédeni a félrelépésektől a házasságot ( ha egyáltalán eddig a papírig eljutottak), de a kirakatban levő cucc legalább ad némi megnyugvást a résztvevőknek.
Vagy mégsem? Miért érezzük mégis azt ,hogy ez az egész megalázó? Sőt ,miért érezzük azt, hogy ez így rendjén van? Ez a sokkal nagyobb gáz.
Hol ér véget a helyes önkép, önértékelés és hol kezdődik a tévképzet? S ami még kínosabb kérdés: mikor kezdünk el végre őszinték lenni magunkhoz, s ami ugyanilyen fontos, a partnerünkhöz. Kellene még a jól fésült inge és belvárosi állása nélkül is, ahogy apám mondta “egy szál f..ban”? Kellenénk még mi is, szülés utáni csíkkal és gravitáló cicikkel? Van még egyáltalán bármi, ami a közös jóléten és a közösen összehazudott közösségi családi fotóalbumon kívül összetart minket?
Ha egészen pici is, de “nincs” a válasz ne szabassuk át magunkat. Ám, ha nem bírunk magunkkal, várnak minket tárt karokkal hímző és szabómesterek. ITT és ITT olvashatsz utána.
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
